Kolorsztár, izé
Jómagam lennék ebben a csapatban a laikus, aki csak a multiplexet szereti és a dolby digitalt. Nos, ebben a minőségemben úgy vágytam már egy olyan magyar filmre, ami színes, hangos és szagos, hogy nagyon. Elkezdődött a Nexxt, és_
Színes. Hangos. Szagos. Szar. Nem akartam én bántani, úgy éljek, mert mindenki azt írta, hogy a színházban így, meg úgy, de hogy a vászonra ennek a töredékét sem sikerült rátalicskázni, az biztos. A készítők meg vannak ijedve, hogy betiltják a filmet, mert Bodó Viktor rágcsálja a nő lábujját, meg kitépi a nyelvét és egeret ereszt a puncijába, de megmondom: nem kell félni. Úgy véres, úgy erőszakos és úgy meghökkentő a film, hogy tudom: az akar lenni. Talán ez a baj. Az egyetlen jelenet, amikor ki mertem bújni Jackyll védelmező karjaiból, a rántottás-malacos volt. Az jó, mert nem várod előre.
És még egy. Béna és gagyi nevekkel eddig csak a Sas kabarét és az iskolaújságokat sikerült eladni. Paula Aquarius bíborosnő, Sony Double Junior, Frau Plastic, (Gizmo), ilyet ne. Talán egy new york-i telefonkönyv javított volna a filmen? Sajnos igen.
Azért várom a következőt (mert ugye egy egész produkciós irodát felhúztak a nexxt-feelingre), és akkor, talán. A színek és hangok tényleg rendben voltak! Komolyan.