Na végre, megint itt a Sziget! Mondom ezt úgy, hogy húsz éve nem voltam kint. De az első 13 Diákszigeten – vagy kóláson – ott voltam! Az idei VOLT meg olyan jól sikerült fejben, hogy már akkor eldöntöttem, idéntől újra fesztiválozni fogok! Egészen olcsón, és kis takarítással megúsztam, szóval mindent bele!
Bár most nincs nulladik nap, én tartok egyet. Tehát kedden veszek pár sört, és beteszem a magnóba a mondjuk, a Dua Lipá-t, mert azon biztosan sokan lesznek, de én nem. Már szédültem mikor vége lett. Egy igazán ütős nulladik nap után nézzük meg, mi vár ránk idén! Most szólok, hogy nagyon sok a program, ráadásul külföldiül, szóval jól rá kell készülni!
Az első nap fontos, mert az alapok határozzák meg az élményépület későbbi funkcióját és terhelhetőségét. Sajnos csak egy 2013-as térképem van, ám mivel fejben fesztiválozok, ez nem tűnik annyira hálátlan dolognak, úgyis az akkori térelrendezésre emlékszem, a programok meg frissek, az a lényeg. Jól kipihenem magam, és délelőtti jógával kezdek. Mivel a magyar jóga korán van, inkább a nemzetközivel ismerkedek a Dropyardnál. A test után jön a szellem, erről Cser Zoli magyaráz majd, aki a buddhizmus és a pszichológia rejtélyes kapcsolatát bogozza. Eztán a globális faluban gall táncokkal, táncosokkal és ütőshangszerekkel. Jó lenne, ha a jól sikerült ismerkedés után hazavihetném valamelyiket, de erre nem látok nagy esélyt.
A kora délután a Hajógyár Petőfi színpadánál talál, mert itt minden nap valamiféle matiné van, és egyedül ezt tudtam magyarul elolvasni, valamint zsákbamacskában is reménykedek Az olyan matinés. Mivel estig nem találtam semmi ismerőset, bekapcsolom a tévét, és pár órára felfüggesztem a fesztiválozást. A sör nem finom tévével, úgyhogy helyette Paulinát választom a Music Boxban, mert szépen mosolyog a képen, hátha úgy is énekel. A legvárományosabb vendég a mai napon minden bizonnyal RÜFÜS lesz, de én már láttam párszor Szigetileg őket, most kihagyom. Inkább úgy érzem, a Magic Mirroba kell sietnem, Tóth Edu miatt, aki nem annyira vicces, mint beszédhibás, tehát mégis az. Edu kifacsart vokálberendezése továbbgondolkodásra késztet, ezért a Sziget cirkuszában megnézem a japán Hisashi Watanabe-t, aki elmondása szerint testkutató, ezért azt facsarja ki, szigorúan a tudomány nevében.
Az Everness színpadnál kicsit belehallgatok az esti Staff DJ szettbe, hogy lenyugodjak, mert az Abigélnél nem találtam Vitay Georginát. Ezután nagy rohanás a Sláger FM pódiumához, ahol megpróbálom túlélni a már a nevében is kreatív BanDJ-t, hogy végre megérintsen az esr valószínűsíthető fénypontja, Balázs és Klári! Ja, nem, Gyuri és Klári a Kordáéktól! Istenem, végre a korosztályom! Mielőtt Bandi ismét lelöki őket a színpadról, az első nap zárása képpen a Hollywood Rose-t nézem meg, ami a jó öreg Guns N’ Roses-ról emlékszik a maga módján, bár erős a késztetés, hogy inkább a Queer House Party-t kéne nyomni, ami a képek alapján fiatalosan sokszínű csapat, de az első nap nem merem erősebben csapatni, ééérted. Sokat kivett belőlem a dekádok óta hanyagolt fesztiválozás, legszívesebben csobbannék egyet a Balatonban, amit itt csak Analog tehetnék, tehát inkább lefekszem, és készülök a továbbiakra.
