Van néhány olyan film, ami ott kezdődik, ahol az összes többi véget ér. A "boldogan éltek míg meg nem haltak" mondat után. Vagyis azt feszegetik, hogyan lehet megélni a nagy boldogságban. Ilyen volt Antonioni Éjszakája, vagy akár a Makulátlan elme örök ragyogása (szintén Kate Winslettel) is Gondrytól. Sam Mendes új filmje is ilyen, és csak az igazi klasszikusokhoz mérhető.
Érlelődés évtizedekig
Sam Mendes első mozifilmjével, az Amerikai szépséggel azonnal Oscar-díjat nyert éppen tíz évvel ezelőtt. Azóta volt egy Kárhozat útja Paul Newman hatalmas alakításával és egy Bőrnyakúak Fenyő Iván elsöprő, majdnem egyszavas mellékszerepével. Ez a negyedik filmje, ami nem azért lesz népszerű, mert sikerreceptet alkalmaz, hanem azért, mert eredeti, és azért mert tabudöngető kérdéseket feszeget. A film alapjául szolgáló regény jogait már 1967-ben megvásárolták, és úgy látszik érdemes volt várni Mendesre több mint negyven évet.
Egyáltalán nem véletlen, hogy A szabadság útjainak a Titanic című film két sztárja lett a főszereplője. Kettejük neve együtt, azóta is a mindent elsöprő, és társadalmi különbségeket átívelő szerelem szimbóluma. A szabadság útjai megmutatja, hogy mi lesz egy ilyen szerelemből, ha beteljesül.
A színésznőnek tanuló April és a dokkmunkás Frank egy bulin szeretnek egymásba. Összeházasodnak, gyerekeik lesznek, és boldogan éldegélnek kertvárosi házukban. Ám a boldogság addig tart, amíg rá nem ébred a lány, hogy színésznői karrierje befuccsolt, a férje pedig egy olyan munkát végez, amit mindig is gyűlölt. Kezdenek tényleg eltávolodni egymástól és megundorodni maguktól. A lány kitalálja, hogy a szerelem megmentéséhez csak annyi kell, hogy megvalósítsák legmerészebb álmaikat. Ám a férfi megijed a merészségtől, attól, hogy az izgalmas élet kirántja kényelmes helyzetéből.
Végülis csak a székhez szögel
Nem egyszerű objektíven írni egy olyan filmről, amelyik képes igazán mélyen megérinteni érzelmileg. Megrendítő végignézni, ahogyan az emberek képesek elveszteni az álmaikat, ahogyan boldogtalanná válnak, ahogyan belegabalyodnak saját maguk hazugságaiba és nem képesek észrevenni, hogy egyetlen akadályuk a boldogság eléréséhez a saját gyávaságuk. Ha valaki pedig felismeri ezt, akkor a társadalom őrültnek nyilvánítja őt. Ugyanez a téma foglalkoztatta Mendest az Amerikai szépségben is, de a kemény társadalomkritikán túl itt a humornak egy olyan sajátos formáját alkalmazza, amitől inkább elszomorodik a néző. Nagyon keserű irónia, vagy fájdalmas groteszk az, ahogyan a szomszéd háziasszony sírva fakad Párizs gondolatától, vagy ahogyan a végén reggelit készít April a munkába menő férjnek. A forgatókönyv zseniálisnak tűnik, hiszen nemcsak minden mondat a helyén van, hanem szinte minden mondat, vagy fontosabb kifejezés folyamatosan új értelmet nyer a film során. Külön története van annak, hogy milyen hatással van Leonardo DiCapriora a férfi szó és annak jelentése a film során. Gyönyörű, ahogyan a nézőpontok váltakoznak, ahogyan egy durcás feleségből hős lesz, egy kitartó férjből gyáva féreg. Külön ki kell emelni Roger Deakins operatőr munkáját, aki képeivel gyönyörűen sejtet előre apró fordulatokat, ugyanakkor a mélységélesség folyamatos játékával nemcsak ritmust ad a filmnek, hanem folyamatos bizonytalanságban is tart. Jelzésképpen megemlíthetjük, hogy ő fotografálta többek között a Nem vénnek való vidéket is.
Vannak filmek, amik csak azért készültek, hogy eltöltsünk kellemesen két órát. Vannak filmek, amik mondani akarnak nekünk valamit a világról, annak természetéről. És vannak olyan filmek is, amik nemcsak mondanak valamit, hanem teljesen felkavarnak, és arra késztetnek, hogy változtassunk az életünkön. A szabadság útjai pont egy ilyen film.
Kinek ajánljuk?
- Akiket érdekelnek a párkapcsolati problémák.
- Akinek vannak megvalósulásra váró álmai.
- Aki szereti, ha egy film szól valamiről.
Kinek nem?
- Akinek nincsenek agysejtjei, és erre büszke is.
- Akinek életcélja, hogy méltó legyen a céges temetésre.
- Aki szerint 100 lövés alatt nem film egy film.
10/10
