Overdose példája intő jel: a magyar sikertörténet már-már nemzetközivé érne, mire leesik a csodaló patája.
Az Inforg Stúdió - és az ország - egyik legígéretesebb rendezője, Fliegauf Benedek épphogy kilépett a külföldi nézők elé, lazulni látszik a magabiztosságot lehetővé tevő pata. Egyrészt ahogy a "versenyistálló" vezetője, Muhi András filmműhelyének csődközeli helyzetére utalva mondja: "A városban azt hallom, az Inforgnak vége"; másrészt Fliegauf mintha engedményt tett volna a nyugati fesztiválközönség ízlésének. Az eddig kérlelhetetlen rendező új filmje, a Womb ettől még az év eddigi legjobb magyar bemutatója.
"Képzeld, hogy nincs mennyország" - John Lennon sorait Fliegauf első angol nyelvű mozijában (melynek címe az anyaméhre utal) szinte szó szerint veszi. Elképzel egy nőt - a nemcsak Bond-lányként, de drámai szereplőként is ragyogó Eva Greent -, aki mintha nem ismerne se erkölcsöt, se vallást: klónozásra adja fejét. Rideg megszokások uralta környezetben játszódik Rebecca története, aki nem tudja feldolgozni szerelme halálát, de futurisztikus gyászmunkájának következményeit nem ismerheti. Nem vet számot semmi mással, csak saját érzéseivel. Hogy ez az Isten- és normafeledés mire vezet, megtudhatjuk e szerelmi történetbe ágyazott mesteri utópiából. A közeljövő meséje ez, ahol dermesztővé válik az emberi hatalom, s ahol egy érző szív olyan csábításnak van kitéve, amivel emberfia már nem tud megbirkózni.
Fliegauf olyan otthonosan mozog kamerájával a német Északi-tenger partjának fövenyén, mint annak idején Jancsó Miklós a pusztán. Hihetnénk, hogy ez a fliegaufi táj, ha nem tudnánk: nála mindig változik a domborzat, a felszín, s rendre meglepetés éri a nézőt. A Rengeteg (2003) párbeszédfúgája a legkevésbé sem hasonlít a Dealer (2004) szűkszavúságához vagy a Tejút (2007) fenséges némaságához. Mint ahogy különösnek találhatják a televíziók ezoterikus ábrázolásához szokott nézők a halálközeli élményeikről valló szereplők beszélő fejeit a Csillogásban (2008). A kiismerhetetlenségük ellenére is személyes filmek emelik a rendezőt a legnagyobbak közé. Fliegauf el tudja érni, hogy a néző várakozással lépjen a moziba. Hogy eseményt jelentsen egy újabb bemutató. Igaz ez a Wombra is, ami még akkor is remek mozi, ha a vége egy dramaturgiailag indokolatlan ágyjelenettel kiábrándítóan európai művészfilmesre sikerült.
