Hadd kezdjem a szokásos címmagyarítással kapcsolatos kekeckedésemmel. Ez alkalommal ugyan nem az a bajom, hogy az így-úgy sikerült, ám mindenképpen tisztességes eredeti cím helyett valami elképesztően idióta magyart sikerült találni, mert a Hideghegy még akár jó is lehetne. A bajom most az, ezt a fordító is nyilván tudja, hiszen lefordította a filmet, hogy a Hideghegy egy település neve, tehát földrajzi név. Azt pedig nem szokás magyarítani, sokszor nem is lehet. Senki sem hívja Los Angelest Az Angyaloknak, San Franciscót Szent Ferencnek, és folytathatnám, így az e filmben címszereplő Észak-Karolinai kisvárost se kellene egyébként a magyarul gyönyörű hangzású Hideghegyre fordítani. Cold Mountain az. Már azért se, mert tájékozatlanabb nézőknek így hangzás alapján akár egy erdélyi völgyeiben megbúvó településre is gondolhatnának, az pedig elég megtévesztő lenne. Cold Mountain pedig az amerikai North Carolina állam területén található, itt, és megkapó környezetében játszódik jobbára a Hideghegyre magyarított film nagy része, az amerikai polgárháború idején, az 1860-as években. Ennyi lenne a kekeckedés, a többi dicshimnusz!
Vagy valami olyasmi.
Nagy film a Hideghegy. Értem ezt nem csak a mintegy 155 perces hosszára, minden ízében, minden képkockájában igazi veretes filmszínmű, amennyiben a filmszínház nagyon nagy és nagyon elegáns mozit jelent. Olyasféle, amelyet Hollywoodban szívesen tűznek ki a stúdió zászlajára, amely legalább féltucat Oscar-díjat zsebel be, amelyben valódi filmsztárok játszanak, amelyért rajongani lehet. Persze nem meglepő, hiszen nem más a film producere, mint Sidney Pollack. Mit mondjak róla? Távol Afrikától, Aranyoskám, és hasonló jelentéktelennek semmiképpen sem nevezhető filmek fűződnek nevéhez, eddigi pályafutása alatt összesen 46(!) Oscar-díj jelölést gyűjtött be. Ezt a filmet nyugodt szívvel teheti a többi mellé... Oscar-jelölés ezen is van, hogy nem nyert, arról egy új-zélandi köpcös és szakállas hobbit, és az ő gigantikus trilógiája tehet.
A film rendezője Anthony Minghella. Róla egyrészt azt kell tudni, hogy világhírhez segítette a mi Sebestyén Mártánkat, és begyűjtött egyúttal 9 darabot az Oscarból (Az angol beteg), ezen kívül a Brit Filmakadémia elnöke és más kitűnő filmek rendezője (A tehetséges Mr.Ripley, pl.), másrészt egészen elképesztő kötéltáncos. Mert leginkább ehhez a cirkuszművészeti mutatványhoz tudnám hasonlítani azt a játékot, amit ő filmrendezés címén művel az ő közönsége legnagyobb ámulatára. A korábbi filmjeiben is már sokszor, de ebben a mostaniban többször olyan közel került a giccshatárhoz, hogy talán már túl is lendült rajta, aztán hopp!, a kötéltáncos karja hirtelen métereket nyúlt, letámasztott a földre és könnyedén visszabillentette testét (vagy a filmet) a művészet magasztos bizonytalanságába. Azt hiszem, nincs még egy rendező rajta kívül manapság, aki ennyire magas fokon tudja szakmáját. Senki sem tud, vagy legalábbis nem mer így egyensúlyozni a már-már bosszantó hatásvadászat, a malomkeréknyi telihold és az azt körülvevő 4885 db. csillag, a szemet kápráztató virágos rét, és a liternyi műkönny és a vériszamos erőszak, az emberi lealacsonyodás ilyen expresszív, szinte már naturális bemutatása között. Ráadásul úgy, hogy ezek nem kioltják, hanem megerősítik egymás hatását, jó érzésű ember néha már felállna, és otthagyná ezt a (vértől és/vagy könnytől) csöpögős borzalmat, aztán rendre történik valami, ami hatalmas erővel visszanyomja őt a piros plüss-székbe. Eleganciája, könnyed és mégis lebilincselő mesélőtechnikája egy igazi mesterhez méltó. Mighella pedig az.
És a többiek a teljesség igénye nélkül. John Seale (Az angol beteg, esőember stb.) operatőr döbbenetes panorámáit csak szuggesztív szuperközeli képei múlják felül, Dante Ferretti (Fellinitől Scorseséig, 6 Oscar!) látványai meseszerűek, brutálisak és tündériek egyszerre...
A szereplőgárda (lásd a stáblistát!) egytől egyig lenyűgözőt alakít, a vágás, a zene, és RENEE ZELLWEGER! Az milyen volt!
A film megtekintése mindenki számára kötelező!
