Kedves nézőink, a Családi kör e heti, Vincenzo Natali rendezte adásában arról lesz szó, milyen nehézségekkel néznek szembe azok a szülők, akik édes gyermekükként nevelgetnek egy állati és emberi DNS-ből, saját kezűleg összetákolt élőlényt. Időszerű a kérdés, elvégre itt az iskolakezdés, nem mindegy, miként oldható meg a gyorsan cseperedő, kislányosan félénk, de támadólag is könnyen fellépő gyermek beiskoláztatása, különös tekintettel a csúfolódásoknak könnyen okot adó állati végtagvégződésekre és a hosszú farkincára, melynek tűhegyes végződése veszedelmes fegyver is egyben. De hol vagyunk még az iskolaválasztástól; a kishibrides szülőknek egyelőre azért fáj a fejük, mert ami úgy indult, mint két kockafejű tudós hobbikísérlete, az kezet-lábat, szárnyat, sőt lelket is növesztett, s már nem csupán valami élő massza, hanem szópókerben is fejlett, széptevő teremtés a felnövéssel járó lelki feszültségekkel. E feszültségeknek először egy vadon élő nyúl látja kárát, de míg a legtöbb kiskorúval az a baj, hogy nem eteti a húsvéti házinyulat, a hibridlánnyal az, hogy nyersen elfogyaszt egy élő példányt. A helyzet innentől csak súlyosbodik, a továbbtanulásra már senki sem gondol, Adrien Brody és Sarah Polley ábrázatán viszont egyre többször suhan át a kétség, tán mégiscsak szerencsésebb lett volna a természetes úton gyermeket csinálni. A természetes úttal járó bonyodalmak azonban egy másik műfaj hatáskörébe tartoznak, mi ellenben egy jóízűt frankensteinkedni gyűltünk össze; egy szelídnek nem mondható, közepesen szórakoztató teremtéshez.
