Ha Sas Tamás munkásságában más nem is, a kamarafilmjei egész jól működtek. A Presszó vagy a Szerelemtől sújtva után joggal reménykedhettünk benne, hogy az egyetlen balatoni vitorláson játszódó, és mindössze három szereplőt felvonultató Szélcsend hozza majd a két előd színvonalát, sőt Polanski Kés a vízben című hasonló felállású filmje mintájára esetleg némi izgalomra is számíthattunk.
A világtól elzárva
A kis hajó, mint helyszín tökéletesen tud funkcionálni egy kiélezett drámai helyzetben, netán egy thriller esetében, ugyanis a szereplők a világtól elzárva csakis önmagukra, vagy adott helyzetben egymásra számíthatnak, és senkinek sem adatik meg a menekülési útvonal. Persze a Balaton azért nem az óceán közepe, de az őszi, hideg vizű tó azért elég kellemetlen ahhoz, hogy senki se akarjon hosszabban megmártózni benne. A Nicole Kidman nevével fémjelzett Halálos nyugalom a thriller eszközeivel élve kihasznált mindent, amit a háromszereplős-hajós felállásból lehetséges kihozni, Polanski pedig ugyanezt a bravúrt a dráma műfaján belül hozta létre, komoly társadalomkritikai mondanivalóval. A Szélcsend két lánytestvért, valamint az egyik testvér barátnőjét ereszti a nyílt vizekre, hogy némi laza vitorlázás után egy asszociációs játékkal felszakadjanak a múlt sebei, és előtörjenek a régi sérelmek. Mindez akár még izgalmas is lehetne (ötlet szinten az is), ha a forgatókönyvírónak és a rendezőnek lenne némi érzéke a filmezéshez, de úgy tűnik Sas Tamástól ez ma már túl nagy elvárás.
Hárman pácban
A Pálmai Anna, Kovács Patrícia és Kováts Adél alkotta színésztrió első hallásra ígéretesnek tűnt, hiszen mindhárman (főleg az utóbbi kettő) bizonyították már tehetségüket, egy Szélcsend-féle felállás ilyen kaliberű színésznők esetében akár még jutalomjátékot is jelenthet. Csikesz Judit forgatókönyvíró azonban olyan mondatokat adott a szájukba, amit élő ember nem mondhat ki hitelesen, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy rossz dialógokat írt volna, hiszen ilyesmiből alig akad a filmben. A Szélcsend szereplői egyfolytában monologizálnak, és folyton az életük legdrámaibb eseményeit mesélik, mintha ez a lehető legtermészetesebb lenne. Sas Tamás operatőr létére képtelen izgalmas módon kihasználni a hajó zárt terében rejlő feszültséget, így képei tévéfilmesen jellegtelenek, a Balaton totálképei pedig csupán arra szolgálnak, hogy egy távolban elhúzó hajón felfedezhessük a film szponzorainak logóját.
Summa
Kováts Adél bármennyire kiváló színésznő, még ő sem tud hitelesen eljátszani egy olyan nőt, aki egymás után sír, nevet, hisztizik, gonoszkodik, ironizál vagy betegen fetreng. Annyi hangulatot kell megjelenítenie gyors egymásutánban, ami nemcsak lehetetlen, de még egy őrült esetében sem realisztikus. A többiek szerepe kimerül annyiban, hogy asszisztálnak az ő kitöréseihez, így számukra kevésbé égő, hogy részt kellett venniük ebben a rádiójátékokra emlékeztető antifilmben.
Kinek ajánljuk?
- Sas Tamásnak.
- Sas Tamásnak.
- Sas Tamásnak.
Kinek nem?
- Akik nem akarnak nagyon jó színészeket nagyon kínos szerepekben látni.
- Akik a moziban filmszerű élményt keresnek.
- Akik nem szeretik a folyamatos nagymonológokat.
2/10
