• A sorozat atyját, Chris Cartert akkor kezdték érdekelni a paranormális jelenségek, amikor elolvasta John E. Mack Pulitzer-díjas író, pszichiáter,  pszichiáter, a Harvard Medical School professzorának elemzését  egy 1991-es felmérésről, ami szerint 3,7 millió amerikai vallja, hogy földönkívüliek rabolták el. A sorozat kormányzati összesküvésének fő inspirációja pedig az 1976-os Az elnök emberei volt – Carter, a Watergate-korszak szülötteként egyébként is bizalmatlan a hatalommal szemben.
• Carter többször hangoztatta, hogy rajong A bárányok hallgatnakért, Scully karakterét részben Clarice Starlingról mintázta, beleértve a hajszínét is.
• David Duchovny rá akarta beszélni Jennifer Bealst, hogy jelentkezzen Scully szerepére. Akkor ismerkedtek meg, amikor mindketten a Yale-re jártak, és Duchovny többször is megpróbálta felszedni a későbbi színésznőt, de Beals mindig lerázta. Később New Yorkban, teljesen véletlenül ugyanabba a színészosztályba jártak, és jó barátok lettek. Amikor megkapta Mulder szerepét, noszogatta Bealst, de miután elindult a sorozat, a színésznő belátta, hogy Gillian Anderson a tökéletes Scully.

• A valóságban épp fordítva van, mint a sorozatban: Duchovny szkeptikus, Anderson azonban hisz bizonyos megmagyarázhatatlan jelenségekben.
• A sorozatot gyártó Fox vezetősége nem akarta, hogy Gillian Anderson legyen a női főszereplő, helyette egy tipikus "bombázót" akartak. Carter azonban ragaszkodott a színésznőhöz. Scully-t  egy erős és határozott nőnek írta meg, nem biodíszletnek. Gillian később elmondta, hogy Scully figurája óriási hatással volt a tévésorozatokra, a karakternek köszönhetően egyre fontosabb szerepet kaptak az erős női figurák.
• Gillian Anderson nagyjából 160 centi magas, jó húsz centivel alacsonyabb férfi társánál. A sorozatban elég hülyén nézett volna ki ez a jelentős magasságkülönbség, így amikor egymás mellett álltak és nem látszott a lábuk, Anderson egy kis ládán állt. A színésznő később elmesélte, hogy amikor nagyon benne volt a szerepben és végeztek egy-egy jelenet forgatásával, rendre elfelejtette, hogy nem a földön áll, és sokszor leesett a ládáról.

• A falka, a negyedik évad második epizódja a sorozat talán legbrutálisabb része, pedig sok rész nem nélkülözi a horrorelemeket. Az epizód egy vérfertőző, elkorcsosult családról szól. Érzelmileg és látványban is sokkoló a rész, okkal kapott 18+ besorolást, méghozzá először az amerikai televíziózás történetében. A részt sokáig nem is ismételték meg. Glen Morgan és James Wong, az epizód írói elmesélték, hogy számos megtörtént szörnyűség mellett Charlie Chaplin önéletrajzának egy bizarr anekdotája ihlette a történetet: egy bérház lakói megkérték a színészt, hogy találkozzon a fiukkal. Felvitték Chaplint a lakásba, és kihúzták az ágy alól a négyszeresen amputált fiút. Míg a család énekelt és táncolt, a végtagok nélküli fiú örömében megpördült.
• A pilot epizódban Scully-nak eredetileg volt egy Ethan Minette nevű barátja, a csatorna nyomására. Úgy vélték, hogy mivel a két FBI-ügynök között semmiféle romantikus viszony nincs, kell bele egy kis szerelmi szál. Szerencsére a Scully és a Mulder közti kémia románc nélkül is tökéletesen működött, szegény Ethant el is tüntették örökre.

• A Breaking Bad és a Better Call Saul alkotója, Vince Gilligan az X-akták alkotóstábjának egyik rendszeresen visszatérő tagja volt. A második évad 23. epizódjával (Szórt fény) debütált a sorozatban, majd további 29 részt írt és 44-nek volt a producere. Az  ő nevéhez kötődik A Magányos Harcosokról szóló spin-off (The Lone Gunmen), amit azonban az alacsony nézettség miatt egy évad után kaszáltak.

(Forrás: ScreenRant)