"Egy éjjel egy ember azt álmodja, hogy szörny ül a mellkasán és megpróbálja megfojtani. Rémülten ébred fel, és a szörny tényleg ott ül rajta. "Mi lesz velem?" kiált fel, mire a szörny: "Honnan tudjam? A te álmod."
Ezzel a kis mottóval az ég világon semmi célom nincs, viszont igen vicces, miként a film is, amelyből származik. A történet szerint két fiatal menekült, Palden és Nyima érkezik az indiai száműzetésben működő tibeti kolostorba, ahol éppen a 98-as francia világbajnokság tartja lázban az egyébként igen jámbor szerzeteseket, különösen Palden szobatársát, a tizenhárom éves Orgyen-t, aki egyébként - formaruháját leszámítva -megegyezik az idehaza is sűrűn előforduló ablaktörős Pistikével. A kis gazember persze beleviszi a tilosba a frissen felszentelt Paldent, ám az elődöntő megtekintésére tett éjszakai kirándulás a tévés indiainál lebukással végződik (a szigorú Geko mindig résen), úgyhogy az Orgyen vezette négytagú különítményre sok-sok főzés és mosogatás vár. No meg a döntő, amit muszáj látni, de hogy hol és hogyan - nos, ezek azok az izgalmas kérdések, amelyekre nem válaszolok, meg kell nézni.
Miként az eddigiekből is kiviláglik, az Isteni játék egy nem mindennapi film (jelentkezzen, aki már látott butháni mozit), ráadásul még tökéletesen autentikus is. A rendező Khyentse Norbu buddhista láma, a nagy jelentőségű Khyentse vonal harmadik reinkarnációja - bármit jelentsen is ez - a szereplők pedig nagyjából önmagukat alakítják. A Paldent alakító Kunzang Nyima például két héttel a forgatás előtt szökött át Tibetből, a Geko-t játszó izgalmas nevű Orgyen Tobgyal pedig ugyanúgy egyszerre szigorú és liberális a szerepében, mint a valóságban a Chokling kolostor preceptoraként. Természetesen a helyszínek is az eredetiek (Chokling kolostor, Észak-India), annál meglepőbb viszont, hogy a történet is megtörtént esetet dolgoz fel, méghozzá kilencvenöt százalékos pontossággal, feltéve persze, hogy a Khyentse vonal harmadik reinkarnációja nem akarta megviccelni az újságírókat. Bár azt hiszem, ennél több komolyság várható el egy olyan valakitől, akinek teljes neve H. F. Dzongsar Jamyang Khyentse Rinpoche.
Egyszóval a film, egy nagyszerű közhellyel élve, két kultúra találkozását mutatja be, avagy mivé lesz a világ, ha az ifjú szerzetes Ronaldós atlétát hord. Szerencsére azonban az Isteni játék nem óhajt túlságosan konkrét választ adni a kérdésre, ellenben igen kedves és megkapóan gondolatébresztő, miből is látszik, hogy mégsem volt teljesen céltalan az a kis idézet a jobb felsőben.
