Azonosíthatatlan műfajú francia filmremek.
Szőke nő rohan át a mezőn, dübörgő léptek követik. Már tudjuk, hogy a dolognak nem lehet jó vége, és lőn. Így kezdődik az elmúlt év egyik legnagyobb francia és leendő világsikere, a Farkasok szövetsége. A főszereplő, Thomas d'Apcher márki a forradalom tüzében, kivégzése előtt veti papírra az egész életét meghatározó eseményeket. Az alap, miszerint 1764 és 1767 között Gévaudan városkáját, és környékét egy fenevad, a helyiek szerint egy farkas tizedelte, és több mint 100 áldozatot szedett. A bűntény kinyomozására XV. Lajos Grégoire de Fronssac (Samuel Le Bihan) lovagot küldte el, aki Amerikából hozott indián szolgájával (Mark Dacascos) lát neki a rejtély kibogozásásnak- pusztán csak tudományos szemszögből. Két nő is hatással volt a lovagra, és míg egyik a szívét (Emilie Dequenne), addig a másik eszét és testét ragadta magával (Monica Bellucci). A nyomozás során nem sikerült a valódi állatot megtalálni, így hivatalosan egy ál-farkassal le is zárták azt. A lovag és hű kísérője azonban visszatért a helyszínre, hogy a rejtély valós okait kinyomozzák.
Igen, a történet tulajdonképpen az Álmosvölgy legendája, csak mindez francia szempontból. Az előzővel szemben itt valódi erdők vannak, és nem a stúdió fái, és a történet is valahogy sokkal sötétebbre sikerült. Christopher Gans rendező a hagyományos kosztümös filmeket ötvözte a kung-fu mátrixos képhatásaival, és elérte a kívánt eredményt. Eddig szép is. Amikor a film második felében a történet rákapcsol, akkor a néző már csak a fejét kapkodja, nem is értve igazán, hogy miről van szó.
Igazán jó film lenne, de sajnos túlzásokba esik. Addig még rendben, hogy a nyomozás elkezdődik, de az indián szellemek, a vudu, a digitális lény, a politikai cselszövés, a farkasember, a mítikus gyermekkor, a vatikáni titkosügynökség, és mindez a XVIII. századi Franciaországban, már indokolatlan. Végül egymásnak esik mindenki, melyben vígaszt csak Vincent Cassel jelent, aki a rossz szerepében igazán jó választás volt.
