OSCAR WILDE: BUNBURY
Oscar Wilde kétségkívül hatásosan megírt, finoman és szellemesen fricskázó Bunbury című komédiájában köztudottan az angol polgári társadalom fonákságait, képmutatásait tűzi tollhegyre. A magvas gondolatokban sem szűkölködő darabot ezúttal Rátóti Zoltán állította színpadra, aki első rendezői munkájaként jegyzi a produkciót, s kellő gondossággal ügyel a kipellengérezett arisztokratikus világ megjelenítésére és valamennyi figura alapos megrajzolására. A lelkes - s tegyük hozzá találóan megválogatott - szereplőgárda sikerrel birkózik meg a Wilde-i klasszikus szöveganyag gyakran kínos precizitást igénylő tolmácsolásával, miközben az előadástól megkövetelt gyors tempójú játék mindvégig megmarad. Wilde műve jól megkomponált, váratlan fordulataival remek alapanyagot kínál a színre vitelre vállalkozóknak, akik láthatóan ki is aknázzák a darabban rejlő lehetőségeket.
Tóth Sándor eleganciájára kényesen ügyelő, vajas pirítósához ragaszkodó Algernonja megingathatatlan önbizalommal, hűvös nyugalommal vágja ki magát a legnagyobb slamasztikából is. Vida Péter láthatóan lubickol a Jackként megismert, de végül a felhőtlen boldogságot biztosító Ernest nevet is joggal viselő jóbarát szerepében.
Az aranyifjak jóslatát beváltva félórával megismerkedésük után valóban barátnőnek szólítja egymást Gwendolen és Cecily, a szerelmükhöz - s természetesen az Ernest névhez is - kitartóan ragaszkodó két ifjú hölgy. Jóllehet az urak eszmefuttatását igazolva ennek bekövetkezte előtt minden másnak elmondják egymást egy kellemesnek véletlenül sem nevezhető teázás alkalmával. Az állítólagos szelíd természetéről és jólneveltségéről híres Gwendolen (Szőlőskei Tímea) is sutba dobja ekkor a jó modort, sőt jeges pillantásaival sem fukarkodik. Az őszinteségét, majd türelmetlenségét sem véka alá rejtő, talpraesett Cecily (Huszárik Kata) profiljában pedig még Lady Bracknell (Sebestyén Éva) - a hanghordozásával már mosolyra fakasztó, kedvesen szigorú úriasszony - is bíztató társadalmi "lehetőségeke" fedez fel. Emlékezetes pillanatokat szerez még Császár Gyöngyi Miss Prism, a hóbortos és szentimentalizmusra hajlamos nevelőnő szerepében, akárcsak a mimika adta lehetőségekkel nagyszerűen élő Mészáros István a helybéli kanonok megformálásával.
