A másfél órás akcióözönben a laza feketék Amerika-szerte csapást mérnek Bill Clinton klónjaira, kiderül, hogy minden színesbőrűnek jó csaja van, a fehérek viszont korruptak és még bénák is.
A black-movie-val, azaz a fekete színészekkel fekete közönség számára készített filmmel egy floridai autósmoziban ismerkedtem meg, ahová hatodmagammal lógtunk be egy furgon hátuljában. Hamar bebizonyosodott, hogy a bejutási akció messze felülmúlja a film által nyújtott izgalmakat, még úgy is, hogy fekete bombázók és laza gettó-srácok helyett a kissé megereszkedett jegyszedő volt kalandjaink forrása.
A black-movie-val való következő, második és valószínűleg utolsó kapcsolatom a Fejcserés támadás című film volt. Mondom ezt még akkor is, hogy a film egy kellemes felfedezéssel szolgált. Kiderült ugyanis, hogy nem csak szexista, poénos, és laza fekete-mozik léteznek, hanem szexista, poénos, laza és akciódús darabok is. A Fejcserés támadás vezérfonala egy hihetetlenül szövevényes összeesküvés-történet, amelyben egy sikeres (de azért laza) fekete bankár a lecsúszott (ám laza) volt FBI-ügynök, breaktáncos társával menekül az őt félreértésből, illetve hatalomvágyból üldöző CIA, FBI és a mexikói maffia elől.
A sztori olyannyira bonyolult, hogy a néző talán még ha akarná, sem tudná egésszé illeszteni a rengeteg kettős ügynök, nyomozónak álcázott gengszter és gengszternek hitt jófiú kavarását. Az intellektuális erőfeszítéseket a gyártók sem erőltetik, mivel a film e nélkül is mozog. A jó vágások, a hatásvadász-önironikus zene, az élénk színészek és a folyamatos akciók eladják a filmet. Igazából egy perc ideje nem marad a nézőnek unatkozni.
Gondolkozni sem, ezért már csak a vetítőtermen kívül merenghetünk el azon, hogy az első pillantásra antirasszista műfaj, a black-movie mennyiben szolgálja a színesbőrűek érdekeit. Mert bár a fekete szereplők mindegyike pozitív figura, a sima modorú, amolyan Bill Clinton-típusú fehérekről viszont lassan kiderül, hogy korruptak, rosszak vagy egyszerűen csak bénák. A két - egymástól minden tulajdonságában különböző - faji csoport azért csak feláll a filmben. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a színészeken kívül mindenki fehér a stábban, már nyilvánvaló, hogy a kirekesztés egy trükkös, bár valószínűleg önkéntelen módjával állunk szemben. A film értékeit mindez persze kevéssé csorbítja. Aki szórakozni akar, az megkapja a magáét.
