A bemutató idején kevesen nézték meg a többek között a Johnny Cash életéről szóló filmet parodizáló vígjátékot, pedig valódi gyöngyszem, és a főleg mellékszereplőként ismert John C. Reilly hatalmasat alakít a főszerepben. Összeszedtük, miért érdemes látni A lankadatlan - A Dewey Cox sztori című filmet, amit vasárnap ad a Cinemax 2.
1. Dewey Cox fiktív története csodás paródiája a huszadik század könnyűzenei irányzatainak. A vígjáték sorban figurázza ki Elvis, Johhny Cash, Bob Dylan, Ray Charles, a Beatles, Michael Jackson és a Beach Boys jellegzetes ismertetőjegyeit, és a nagy sztárok közül néhányan a szereplők között is megjelennek. Elvis egy karatemozdulattal hozza zavarba a főszereplőt, a Beatles tagjaival Indiában meditál és LSD-zik együtt.
2. A film persze paródiája a zenés életrajzi filmeknek, a 2004-es Ray-nek és a 2005-ös Nyughatatlannak, amiben Joaquin Phoenix játszotta Johhny Casht. Itt is megjelennek a sztárra tapadó rajongólányok, az elrontott házasság, a drogok, a börtön, az önutálat, a mélypontok és csúcspontok, a szétvert hotelszobák, és terítékre kerül minden ismert közhely, ami egy rocksztár életében felmerülhet.
3. Ahhoz képest, hogy paródiafilm, meglepően erősek a zenei számok, és kifejezetten jól megragadják az éppen aktuális zenei stílus vagy előadó világát Johnny Cash-től Tom Waits-en át a Beatles-ig. C. Reilly maga énekelte fel a számokat, és amellett, hogy a hangja parádés, sok számot ő kísér gitáron. A szerepért Oscarra jelölték, és maga a film zenéje is kapott jelölést Oscarra és Grammyre is. Díjat végül nem kaptak sehol, és a pozitív kritikák ellenére anyagilag megbukott a film a mozikban 2007-ben. Akkor sokan elsiklottak felette, pedig ennél jóval többet érdemelt volna.
4. John C. Reilly főszerepben ritkán jelenik meg, viszont nagyszerű mellékszereplőket játszott a New York bandáiban, az Aviátorban és a Chicagóban, ahol szintén énekelt, nem is akárhogyan. A magyarul sajnálatos módon Taplógáz: Ricky Bobby balladájának keresztelt autóversenyes Will Ferrell-vígjátékban fantasztikus párost alkottak a főszereplővel, itt dolgozott először együtt Apatow-val, és ennek köszönheti A lankadatlan főszerepét. Reilly itt egy ártatlan, kicsit egyszerű, de alapvetően jóravaló karakter, aki valahogy mégis belekeveredik mindenféle zűrös dolgokba, miközben a zene szeretete és a nőzés hajtja. A dobosa például sorozatban ismerteti meg újabb és újabb drogokkal, és Dewey Coxnak már egy slukk vagy egy kis szippantás is elég, hogy rákattanjon mindegyikre. A vígjáték nagyon jól áll Reilly-nek, és láthatóan élvezettel lubickol a komikus helyzetekben.
5. Dewey Cox nagy szerelmét és második feleségét Jenna Fisher, az Office című sorozat Pam-je játssza, és tökéletesen hozza a hívő keresztény nőt, akinek a vérében a zene, és ellenállhatatlan vonzalmat érez a mennydörgő hangú főszereplő iránt, de ezt sokáig próbálja elnyomni.
6. Valódi zenészek is megjelennek a vígjátékban kisebb szerepekben. Amikor Dewey Cox életműdíjat kap, a Pearl Jam frontembere, Eddie Vedder mond méltató beszédet, és nem sokkal később Jewel és a Wu-Tang-tag Ghostface Killah is megjelenik, amikor egy sztárokból álló együttes énekli Cox legnagyobb slágerét. Jewel jódlizik, Gostface Killah pedig rappel hozzá.
7. Aki értékeli azoknak a filmeknek a humorát, amiket Judd Apatow jegyez rendezőként vagy producerként - a 40 éves szüzet, a Felkoppintvát, a Ron Burgundy legendáját vagy a Ricky Bobby balladáját,- annak ez a film sem fog csalódást okozni.
8. Több híresség játszik egy-egy kisebb vicces szerepet a filmben, Patrick Duffy például saját magát alakítja, akinek a főszereplő bever egy jó nagyot.
