Álom az álomban. A huszonegyedik század filmesei szabadon Madách után. Ébrenlét vagy vízió, valóság vagy képzelgés. Ezek a kulcs szavak a rendező páros Buharovék harmadik nagyjátékfilmjéhez. Ám nem biztos, hogy e szavakkal kinyílik a film mondanivalóját rejtő ajtó.
Hatásos kezdés, groteszk, morbid humor, naiv amatőr színészek, gyors kézi kamerás felvételek, S8-ra fényképezett anyag. A film kezdetén még tudjuk, vagy legalábbis azt hisszük, hogy tudjuk, hogy ki álmodik és mi is a valóság. Ám ez a bizonyosság, ez a biztos pont elvész, ahogy a film kockái peregnek. Egyre bizonytalanabbá lett a film: a forgatókönyvtől való eltérés, a szabad értelmezés, a meg nem komponált jelenetek, az improvizáció, megnehezítették a film képi szimbólumainak értelmezését.
Abszolút a szubkultúrának való művész, kísérleti film, amely alapos felkészültséget, és többszöri megnézést igényel, hogy minden utalást, elejtett célzást, gomolyfelhőket és lelkeket, a magunk nyelvére tudjuk transzformálni, a számunkra legbefogadhatóbb értelmezési síkon.
Egy üdülőhelyi tragédia, egy kerekesszékbe került férfi, és egy kisfiú története formálódik egymáshoz, kapcsolódik össze. Vissza. Horváth László alakítja a lebénult férfit, és bár amatőr színész kitűnően hozza figuráját, aki megpróbál felállni székéből. Szerepe valamennyire életrajzi ihletésű.
Az Álomvadászat munkacímmel induló film végül a Lassú tükör címet kapta. A film készítőinek, vagyis a sejtelmes nevet viselő 40 Labor alkotócsoportnak - tagjai: István Nyolcas, Ivan Buharov, Igor Buharov, Vasile Croat - ez már a harmadik nagyjátékfilmje volt. E főiskolai társulás első, egész estés mozija A program volt 1997-ből, amelyet a Másik ember iránti féltés diadala követett 2000-ben.
Valami avantgard, underground, és a Buharovok szürreális stílusának folytatása. Csak rajongóknak.