Azt hittem, hogy majd Danny De Vitót élvezhetem, helyette John Travoltát kellett csodálnom - nem bántam meg. Márcsak azért sem, mert a Szóljatok a köpcösnek! című filmet nehéz lenne besorolni: vígjátéknak nem elég poénos, kriminek nem zaftos, mesének nem való, viszont jó szatírája a filmcsinálás zűrös foglalkozásának. Mert ez még Hollywoodban sem egyszerű. Először is nincs pénz - innen aztán akár világos is lehetne minden. De nem az, legalább fél óra, míg tájékozódik az ember, hogy ki kicsoda és miért, mit akar itt a maffia meg a heroin - és máris sejti a néző, hogy nem szokványos nyalánkságot lát. Travolta amolyan őrző-védő fiú, pénzbehajtó, de be akar szállni a filmszakmába, merthogy van egy klassz ötlete. Nem akar belenyugodni abba, hogy ötlete mindenkinek lehet... És milyen jól tette, hogy nem nyugodott bele: a végén meg is csinálja filmjét, az a címe, hogy Szóljatok a köpcösnek... De addig sok minden történik.
Akivel a filmet meg akarják csinálni, az egy kisstílű, elfelejtett rendező (Gene Hackman), állandó pénzzavarban, a hitelezők a nyakán (revolverrel), a maffia is őt nyaggatja, ő meg a nagy művészfilmről álmodik. És Travolta hiába akar neki segíteni, mindent elmaszatol. Egyébként Travolta isteni: kedves, jóravaló fiú, csak akkor üt (ritkán), ha sarokba szorítják, egyébként mindenkinek segít, és tényleg van ötlete, igaz, lopta valahol.
Hackmannak nincs sok kedve a sztorihoz, mert ő saját álmát akarná megcsinálni, de hát az életben mindig az van, hogy előbb egy sor felesleges, utálatos mussz-feladatot kell letudni, hogy aztán - mire totál kikészülsz - együtt legyen pénz, paripa, fegyver a Nagy Műhöz vagy ahhoz, amihez kedved van. Úgy látszik, ez mindenütt így van... Egyébként Hollywoodban akkor lesz neve, tekintélye, mikor egy affér kapcsán lelő egy maffiózót: lehet, hogy lelkizés helyett előbb kellett volna kezdeni a lövöldözést?
Ez a művészkedés persze nem lenne elég érdekes egy hollywoodi vígjátékhoz, ezért van itt heroincsempész-história, a befektetők harciaskodnak a pénzükért, a maffiás meg akarja ölni a rendezőt és haverjait, egyáltalán, mindenkit, végül "leesik" a 21. emeletről. Hál' istennek, mert már nagyon idegesített. Érdekes, hogy a szerelmi szál - Travolta és Renee Russo - csak halvány: annyira a munkára figyelnek, hogy az ágy nemigen vonzza őket. Ja, és itt van De Vito, ő a Nagy Sztár, akit meg kell nyerni az új filmhez. Kár, hogy szerepe szerint alig van jelenése. Mert amikor a vásznon van - elementáris clown. Mindent elront, még a pisztolyt sem tudja elsütni - emiatt leáll a forgatás -, olyan kétbalkezes, hogy a végén Travolta, a frissen lett producer le is mond róla: túl kicsi a szerephez...
A komédia tanulsága, hogy ugyan nagyon fontos a pénz, de ha már az megvan, akkor még ezernyi más dolog is kell, voltaképp nem is lehet tudni, mitől készül el egy-egy jó film. Tehetségből? Összmunkából? Elszántságból? Vagy pusztán véletlenül, mint itt? Mert a véletlennek vannak kedves húzásai is. Főképp, ha szóltok a köpcösnek.
