[img id=449601 instance=1 align=left img]Új könyved egy afrodiziákumokkal foglalkozó szakácskönyv. Miben más ez a kötet a többi hasonló tematikájú könyvnél?

Elég komoly kutatómunkát végeztem a könyv megírása előtt és teljesen más módon viszonyulok az afrodiziákumokhoz, mint eddig bármilyen könyv, amit a kezembe vettem. 

Magam is szembesültem azzal, hogy embertelen mennyiségű szakácskönyv és afrodiziákumokkal foglalkozó könyv létezik. De az én nézőpontom ebben a témában a holisztikus felfogás, amelyben már évek óta létezem. 

Ez azt jelenti, hogy minden mindennel összefügg. Egyrészt fontos, hogy milyen ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok és fehérjék alkotják a táplálékot, tehát mi az, amit fizikailag beviszel a testedbe és ezeknek az anyagoknak milyen hatásuk van. Ezzel is foglalkoztam, utánanéztem, hogy az alapvető afrodiziákumoknak tartott élelmiszerekben mik találhatók és azoknak mi a fiziológiai hatása.

De amit a főzéssel, az evéssel, a szándékkal beviszel a testbe, az legalább annyira számít, mint maga a fizikai szint. Ma már létezik ilyen tudományos irányzat, az úgynevezett új biológia. 

Ezúton ajánlom Dr. Bruce Lipton  A Tudat A belső teremtő – A sejtek mágiája című könyvét mindenki figyelmébe, ami nagyon sok szempontból a kvantumfizika alapjaihoz hasonló. Az elmélet lényege, hogy a megfigyelő hatással van a megfigyeltre. A gondolatnak teremtő és befolyásoló ereje van. Tehát az érző, a főző, a gondolkodó ember energiája, miközben főz, vásárol és eszik, beéépül a testébe.

Ennek kapcsán egy prototípus főzéssel indítok a könyvben, mégpedig paprikás krumplival az öt érzékszerv meditáción keresztül. A kérdés, hogyan segíthetjük magunkat behozni a jelenbe. Mert szerintem a 21. századi embernek az egyik legnagyobb problémája, hogy agymenésünk van. Annyira sok információ ér minket, hogy folyamatosan csapong az agyunk, hatszázezer érzés és gondolat fut át rajtunk, végiggondolatlanul. Ebből a kimerítő állapotból segítem kihozni az olvasót a buddhista eredetű öt érzékszerv meditációval, az étel megfőzése során.

Jól értem, hogy akkor ennél a könyvnél nem feltétlenül az ételek fizikai valósága számít, hanem az, hogy mi hogyan hatjuk át a főzést és az ételeket?

[img id=449604 instance=1 align=left img]Részben, de a fizikai valóság is számít, épp azért vizsgáltam meg, a szerkesztő  ellenőrzésével, hogy miért is jó, ha mondjuk osztrigát vagy ginzenget eszik az ember. Az osztrigában például elképesztő mennyiségű cink található, és a spermatermelődés egyik alapvető nyomeleme a cink, sőt a prosztata problémákra is cinket adnak.

Melyek azok az élelmiszerek, amelyek leginkább számítanak a potencia vagy szexualitás terén?

A fehérjék elsősorban, a jó minőségű máj, a fűszerek, amelyek serkentik a vérkeringést, főként a chili, de ilyen az ánizskapor gumó , a zeller, csoki vagy a menta is, amelyek frissítőek, élénkítőek. 

Funkciójuk szerint hat csoportra osztottam a recepteket. Bujálkodás előtti, szex közbeni, szex utáni – ez utóbbinak két válfaját is megkülönböztettem, amikor rögtön utána elalszik az ember, illetve amikor folytatódik a nap –, aztán a vágy általános karbantartásához, az egész éjszakás szerelmeskedéshez, és végül szex helyett. Hiszen ahhoz, hogy jól és egészségesen működjünk, kellenek böjti periódusok is.

Ennek kapcsán eszembe jut a 9 és fél 7 című film, ahol Mickey Rourke és Kim Basinger az ételeket bevonja az erotikus játékba.

Jól beletrafáltál, a játékosság kérdése fontos. Visszavezetem az olvasót konkrét feladatokon keresztül a játszó gyermeki énjéhez. Hiszen pont a játszó énünk az, amitől jobb, teljesebb lehet a szex. Sajnos előbb-utóbb bekerülünk a felnőtt szerepeinkbe. Tulajdonképpen azt látom, hogy az emberek többsége szerepekben él. Például szerepekben megy színházba, felvesz egy színház-szerep viselkedést. Nagyon kevés önazonos, spirituális értelemben is felnőtt embert látok, aki képes kikacsintani a szerepeiből. De ugyanígy szerepből megy étterembe, munkába, és eljátssza a férj, vagy feleség szerepét is.

De talán az még a jobbik eset, ha tisztában vagyunk a szerepeinkkel és használjuk őket, nem?

Igen, ha ismerjük őket, azzal nincs baj, a gáz akkor kezdődik, ha nem is tudunk róluk. Mikor itt volt Budapesten legutóbb Feldmár András, az egyik mondata nagyon bennem maradt, ő azt mondta, hogy talán a legautentikusabb énünk is csupán egy szerep. Ez sem baj, csak tudjunk róla, és amikor játszó gyerekként bekerülünk a jelenbe, ott megszűnik a szerep, ott kizárólag a pillanat marad.

Tehát ezt a jelenidejűséget kell átvinnünk az evésre és a főzés folyamatára?

És a szexbe. Amikor megfogod a másik alkarját és húzod végig rajta az ujjadat, és egyrészt érzed őt, ahogy beleáramlik az ujjaidba, de érzed azt is, amit ő érez – pontosan ez a jelenidejű élmény az automatizálódás és a rutin ellenszere.

Kiknek ajánlod a könyvet?

Mindenképpen olyanoknak, akik szeretnek tudatosan főzni és kedvelik az izgalmas, ínyenc ízeket, és azoknak, akik szeretnek játszani, nemcsak az ízekkel és az étellel, hanem az élettel is. 83 recept található a könyvben, de a receptek előtt komoly megalapozást, részletes kifejtést is adok, több alfejezettel, az élelmiszerek minőségéről, az érzékiség jelentéséről.

De azoknak is ajánlod, akik szeretnek szerelmeskedni, ugye?

Nyilván ez egy vágyhergelő könyv, és amíg az ember egészséges, működik a vérkeringése, vagyis van vér a pucájában, addig szeret szeretkezni. Vannak olyan élethelyzetek és nehezebb életszakaszok, amikor a szex háttérbe szorul, de alapvetően a normális élet fontos része. Óriási tudományos szakirodalma van a szex jótékony hatásának, tehát fiziológiailag is klassz, és ha nem kapjuk meg, azt bizony kívülről látni lehet, az ember olyankor keserű, kötekedő, undok és megfáradt. A szex az életet támogató, a vitalitást serkentő alapvető életfunkció.

[img id=449602 instance=1 align=left img]A könyv egyébként – szerintem - varázslatosan zárul. Miután megfőztük és lefotóztuk a ételeket, egészen emelkedett állapotba kerültem az alkotás folyamatától, és utána kocogás közben úgy éreztem, hogy a falombok valójában brokkolirózsák, a kövek mintha sókristályok lennének, hogy lényegében az egész életet belélegezzük, minden bennünk van, a fa, a fű, az erdő, a hegy, a völgy, az emberek az utcán. Innen, ebből az élményből ered a záró fejezet, amely szép, holisztikus összegzése a létnek, költői hangvételben, a haiku hangulatára emlékeztető szösszenetekkel, az evés és a szeretkezés összefüggéseiről.

Kiemelném a szemet gyönyörködtető képeket is, nagyon izgalmas fotókat készített Miklóska Zoltán, a kötet illusztrátora. 

Egyáltalán nem hagyományos ételfotókról van szó, hiszen éppen azt a felfogást vitte bele a képekbe, hogy minden, ami történik velünk, az aznapi hangulatunk, a főnökkel való veszekedésünk, a menstruációnk, a ború és a derű, bekerül a táplálékba, amit megeszünk. Barokkos alapokra épített, metaforikus, asszociatív, szürrealisztikus kompozíciók ezek, amelyeknek az asszisztensük és a múzsájuk is voltam egyben, és egy totális flow-ban lévő munkafolyamat során születtek meg. Tehát ez a kötet egy nagyon izgalmas képeskönyv is egyben.

Mire készülsz legközelebb, hogyan folytatódik a Soma-univerzum?

Most eljutottam arra a pontra, hogy semmit nem akarok. Várom, hogy rám találjon a következő feladatom, hogy kiderüljön, merre menjek tovább. Ehhez le kell mennem a nullára, a teljes üresség állapotába. Persze a kiadó tavasszal várja a következő könyvemet, és vannak ötleteim. De amit most érzek elsősorban, hogy hiányzik az életemből a közösségi munka. 

Magányos harcos vagyok, egyedül csinálom a csoportterápiákat, a nyári táborokat, a vezetett meditációimat, egyedül járok vidékre előadásokat tartani, egyedül írom a könyveimet, cikkeimet, tehát mindent egyedül csinálok. Nagyon hiányzik már a közösségi munka, egy kreatív team, ahol hatunk egymásra. Ez lehet akár egy újabb zenei formáció, színházi projekt, de akár egy tévéműsor is.