Mielőtt a Mátrix-rajongók rohannának a mozipénztárakhoz, sejtve valami új és frenetikus Mátrix-paródia bemutatóját, sietve szögezném le: ennek a filmnek nincs köze sem a virtuális valósághoz, sem különböző színű bogyókhoz, sem Neóhoz, sem sötétöltönyös szuperügynökökhöz.
A Buhera mátrix nem a Mátrix-trilógia valamiféle barkácsparódiája, hanem egy új magyar filmvígjáték. Ettől persze még rohanhat bármelyik Mátrix-fan a mozipénztárakhoz, feltéve, ha ebbéli rajongásával együtt rajong az újabb keletű szórakoztató (vagy annak szánt) magyar filmvígjátékok iránt is. Nem fog csalódni.
A mátrix ebben a filmben az átlag magyar állampolgár számára igenis nyilvánvaló, húsba- és pénztárcába vágó valóságot jelenti, ami viszont épp olyan szövevényes, mint a Neo zöldben játszó gépek által generált valósága. Csak a szokásos dolgokról van szó, amelyek a magyarság világátlag feletti frusztrációs szintjét tartósan magasan tartják: az agyonideologizált iskoláskor buktatóitól az alkoholba fúló felsőbb szintű tanulmányokon át a felnőttkor "pirosbetűs" napjaiig: a lakásfelújításig.
Persze, szó sincs komor filmszociográfiáról, a Buhera mátrix amolyan vicces és szórakoztató "lúzer-film", vagy legalábbis az akar lenni, feltételezve, mindenki szeret önmagán röhögni. Vagy legalább mindenki röhögni fog azon az idióta balféken, aki e film főszereplője. A Gergő. Égnek álló hajú és szemüveges, tipikus fazon, az osztály hülyéje. Felnőve ő a palimadár, akit átver a vízvezetékszerelőtől kezdve az autóoktatóig mindenki. Felesége csak legyint rá, pedig ő is ugyanez, csak nőben. Őt az eddig fesztiválokon agyondicsért művészfilmekből és a színpadról megismert Tóth Orsi alakítja kevés szóval és kevés gesztussal. Ha akarom, természetesen, ha akarom kedvetlenül. A furcsa fiatalember, Bánki Gergely jó találmány a szerepre, sajnos kevés alkalma mutatkozik játékra, a film egy részében élete filmjét nézi, más részekben meg értetlen tekintettel vesz részt benne. Mellettük Szabó Győző, Badár, Mucsi Kapa és Scherer Pepe, Hollósi Frigyes, Magyar Attila és a többiek hozzák az ismert formájukat, mint mostanában szinte mindegyik, a nagyközönség érdeklődésére számot tartó magyar filmben.
Valójában a Buhera mátrix Litkai Gergely, a Godot Dumaszínházból és a Rádiókabaréból is ismert fiatal humorista életének filmje, persze gondosan kihagyva a sikeres részeket, vélve, az a nevetséges amikor szívat az élet. Ez persze így van, így is lehet, bár intelligencia kérdése ez is. Az meg ugye, változó. Az még rendben van, hogy az úttörőavatáson az avató őrnagy elvtárs belezavarodik beszédjébe, volt ilyen, tudja aki átélte, mint ahogy vicces az is, amikor fogadás jobbról, zászlónak tisztelegj, ám a dicső csapatzászló balról jön be. És a többi. Ám az már inkább fogvacogtató, amikor az ember bölcsész létére képtelen maga megbuherálni a fürdőszobáját, hiszen nem ezt tanulta, így kényére-kedvére ki van szolgáltatva ilyen-olyan "szakembereknek". A film java pedig, a címe is erre utal, ez: a Buheraország mátrixa. Ezen már nehezebb nevetni. De nem nevet rajta Gergő sem, pedig ez az ő filmje. Majd esetleg Önök...
Márton István rendező talán ott vétette el a dolgot, hogy rossz műfajt választott. Gergő élete filmje nem vígjáték, hanem horror. Ha vérben forgó szemű, franciakulccsal gyilkoló víz- és gázszerelőktől, tömegpszichózissal operáló őrnagyoktól hemzsegő vérfagyasztó thrillerben gondolkodott volna, valószínűleg zsibbadtra röhögtük volna magunkat. Gergő élete azonban ijesztően valóságos, így mesze nem nevetséges. Ráadásul abban füllent is, hogy csak rossz dolog történt vele, hiszen van lakása, szerető felesége, valószínűleg állása is, hiszen finanszírozni tudta a történteket. Amikor az ember előtt valóban lepereg az a bizonyos film, akkor abból biztosan nem hiányoznának a jó részek, hiszen nélkülük senki nem nézné meg őket...
