Karinthy Frigyesnek van egy remek novellája, amely a Találkozás egy fiatalemberrel címet viseli. Ebben egy középkorú író összetalálkozik az utcán tizennyolc éves lánglelkű önmagával, aki szépen sorban a fejére olvassa, hogy mi minden nem valósított meg hajdani álmaiból és az eltervezett nagy művekből. A Disney legújabb produkciójának története igen erősen irodalmunk eme gyöngyszemére hajaz, csak hát a hollywoodi módi szerint.
Russ Duritz (Bruce Willis) nagymenő arculattervező, akinek mindenről és mindenkiről meg van a saját véleménye és azt általában nem is rejt véka alá. Ezért aztán mindössze két ember képes és hajlandó őt elviselni: Janet (Lily Tomlin), a titkárnője és Amy (Emily Mortimer) a fotós lány, aki szerelmes belé. Negyvenedik születésnapja közeledtével sármos hősünk addigi precízen kiszámított világa hirtelen teljesen a fejetetejére áll. Lerázhatatlanul megjelenik az éltében egy esetlen mozgású, kövérkés kölyök Rasty (Spencer Breslin), akiről kiderül, hogy nem más, mint nyolcéves önmaga. A helyzet borzasztó. A férfi utálja a gyereket, mert arra emlékezteti amit milyen is volt. A kissrác pedig attól kap frászt, mivé válik majd, ha felnőtt lesz. A film története innentől kezdve a vulgár pszichológia elképzelései mentén halad a könnyfakasztó happy end felé. Russ és Rusty lassacskán egymásra hangolódnak, megváltoztatják a sorsukat és egymást.
Feltételezésem szerint A kölyök című filmjét a Disney stúdió családi mozinak szánta, de sajna alaposan mellé trafált vele. A gyerekeknek túl bonyolult a mese és átélhetetlenek a szituációk, a szülőknek pedig fárasztó a lélektani leegyszerűsítés és Bruce Willis (12 majom, Ponyvaregény, Hatodik érzék). A film sztárja ugyanis kilencven percen át egyetlen arckifejezéssel próbál ábrázolni mindent, ami egy emberben történik (bárgyún mosolyog). A kölyköt alakító Spencer Breslin a natúr szereplőkre jellemző módon néhol roppant mesterkélt, néhol meg tökéletes. Amy szerepét Emily Mortimer (Sikoly3., Lóvá tett lovagok) finoman, érzékenyen játssza és ráadásul még elbűvölő is. Lily Tomlin (Nashville, Tea Mussolinival) mint titkárnő élvezetesen komédiázik. Jon Turteltaub, aki rendezőként és producerként is jegyzi a filmet, készített már jobb mozit is (A csodabogár, Jég veled !, Aludj csak, én álmodom ). Ezt a opuszát csak végszükség esetére ajánlanám.
