Régóta készült ez a film: Végh Zsolt és Kálmánczhelyi Zoltán már a "Kisszéchényi" előtt belekezdett a forgatásba, amit pénzhiány miatt kellett felfüggeszteni. A játékfilm helyett született meg végül a Legkisebb film a legnagyobb magyarról (2001) és óriási közönségsikert aratott, szemben a hatalmas állami forrásokkal támogatott gigaprodukcióval, a Hídemberrel. Sajnálatos módon a két film tábora politikai vonalak mentén sorakozott fel, így a kisfilm is egyértelműen ellenzékinek minősíttetett.
A Libiomfi mentes a politikai csatározások zajától-hatásától: csak film és művészet. A forgatókönyv alapötletéül valóságos történet szolgált. Élt Ózdon egy Liebe Attila nevű lelkes amatőr színházcsináló, aki a próbák hevében sorra legyilkolta tanítványit. Ezt a horror-abszurdot írták át a szerzők és kerekítettek belőle valami egészen egyedit.
A film hőse szintén amatőr színházas: Libi bácsi (Mucsi Zoltán) éppen a Micimackóra castingol - szűk és lelakott pesti bérlakásában. A válogatást a szekrényből indítja, mert szorong a sok embertől. Lehetne rögtön rásütni, hogy őrült, de maradjunk inkább a megbocsátó bizarr jelzőnél - így igazabb. És ez a Micimackó sem a jól ismert kedves figura. Libi bácsi éppen az "elwaltdisneysedett" mese ellentétét, vérvalóságot akar a színen. E koncepció mentén szűri a jelentkezőket: igazi állatokat keres. A kis lakásban sorjáznak a népszerű színészek Ónoditól Kamarás Ivánig, akik mind nem kellenek Libi bácsinak. Kiválasztja azonban a hangyásokat egytől egyig. Hűséges társa a "nagy rendezőnek" Anikó bácsi (Dióssi Gábor), akinek a legjobb ötlete általában a pohár kakaó szokott lenni. Anikó elképesztő ízléstelen rózsaszín műanyag szemüvegkeretet hord és hozzá lobogó ősz haja van: éteri látvány.
A "kiválasztottak" is mind kicsit mások. Nem profi színházcsinálók. Itt van rögtön Zoli (Kálmáczhelyi Zoltán), akit üldöz a maffia, s Libi bácsi színésztáborát menedéknek használja. Vagy lehet említeni a lelkes bagolynagymamát (Lázár Kati), aki sajnos egy félrenyelt egértől idő előtt dől ki a társaságból. A próbák egy világvégi tanyán folynak, mélylélektani módszerrel. Éjjel a fiatalok buliznak, nappal próbálják lelkesen teljesíteni Libi bácsi agyrémeit.
Végh és Kálmánczhelyi szabadon kezeli a filmes alapanyagot: szabad filmet csinálnak, független szagú munkát. Időnként a szereplők dalra fakadnak, vagy az űrbe száguldanak. Zenés-táncos revüfilm is lehetne, akár. Libi bácsi egy alkalommal éjjeli részegségében magához csalogatja a Bunkócska-dallal halott apját: ketten ülnek már a fa tetején pálinkát szopogatva. Emlékezetes jelenet a tábor tűz körüli énekelés illetve az azt követő áldozat: mindenki a tűzbe hajítja szemüvegét. Elképzelhető a képtelen és abszurd helyzetek sorozata ezt követően. Sok rövidlátó egy sötét erdőben - kész katasztrófa.
A tábor sajnálatos módon tragikus éjszakai előadásba torkollik. Valójában a tanítványok meglepetést akarnak szerezni mesterüknek egy különleges Micimackó-produkcióval. Meztelenül játszanak az éjszaka kellős közepén s aztán egyszer csak a véletlen megfosztja őket a további játék lehetőségétől? Libi bácsi és kedves Anikó bácsija egy pillanatra szundít csak el, de már a fekvő testek látványára ébred. Tetszik nekik, bár nem tudják, hogy ez már a darab-e? Vitába bonyolódnak, hogy a gyerekek ezzel a meztelen dologgal bizarrok vagy bizarrak? Szépek és bizarrok? Vagy bizarrak és szépek?
Esetleg szépek és bolondok, ahogyan Szász János filmjében? Lehet. Megszállottak és kicsit mások. Ennyi biztos, a többit elárulja a film maga.