Mindenkinek megvan a maga problémája. Billy Elliotnak az, hogy a bokszkesztyű helyett inkább balettcipőbe bújna.
A Stephen Daldry film, mely két Oscar-jelölést is kapott, tipikus angol környezetben játszódik, egyrészt, mert angol film, másrészt pedig egy bányászvárosban vagyunk, ahol épp sztrájkolnak a bányászok. Itt próbál a tizenéves Billy Elliot (Jamie Bell) kibontakozni, egy olyan családban, ahol a bányászéletet, mint valami genetikai rendellenességet, úgy örökli mindenki. Helyzetét tovább nehezíti, hogy apja (Gary Lewis) egyedül neveli, bátyja (Jamie Draven) pedig, akitől vagy tizenöt év választja el, s aki megkeményedett és belefásult ebbe az életmódba, dühös az egész világra, de leginkább saját sorsára. Mind az apa, mind pedig bátyja természetes választásként könyveli el, hogy, Billyből is bányász lesz, amihez a fiú különösebb gondoskodást nem igényel.
A kitaposott úton haladva Billynek bokszedzésekre kell járnia, férfivé csakis ezen az úton válhat. Az edzésen azonban figyelme mindig a táncosoknál kalandozik, akik egy kis jóindulat révén elfoglalhatták a tornaterem felét. Végül nem bír ellenállni, s maga is beáll a balett-növendékek közé. A tánctanár (Julie Walters) rábeszéli Billyt, hogy járjon el rendszeresen, és meggyőzi arról, hogy van tehetsége a tánchoz. De egy bányászcsaládban balettozni szégyen, így Billy eltitkolja a családja elől. Persze hamar kiderül a dolog, s ez a tragédiák lavináját indítja el.
Az egyik kérdés az, vajon meddig kell a keresztet hordozni, van-e joga egy gyereknek a saját választásához, vagy tisztelettudóan a családfő által kijelölt utat kell végigjárni, még akkor is, ha több nemzedéken át igazolódott be, hogy a bányászélet rengeteg tragédiát tartogat. A másik kérdés az apa részéről merül fel. Folytassa-e a családi hagyományt, melybe nagyobbik fia már belerokkant, vagy vállalva a szégyent, kiáll fia mellett, és minden erejével támogatja, hogy legalább neki sikerüljön ebből a reménytelen életből kitörni. Julie Waters filmje ezekre a kérdésekre a legjobb válaszokat találta meg. A visszafogottan rendezett filmben az angol film minden jellegzetessége megtalálható, vagyis a kényelmesen csordogáló történet, a tökéletes érzelem gazdag jellemábrázolás, és az alaposan kidolgozott párbeszédek.
