Az egyszeri sci-fi rajongó képes még az egyébként ordas nagy baromságokat összehordó filmekért is rajongani, és még ez akkor se jelent gondot, ha az a film éppen a Függetlenség napja, aminél butább, klisésebb, elcsépeltebb sci-fit már Hollywoodnak is nehezére esne készíteni. Bár csendben megjegyzem, hogy azóta már láttunk olyan csodaalkotásokat, mint a Csatahajó, vagy a Transformers 2-4., amelyeknek talán sikerült alulmúlni a híres elődöt is.
De akkor miért rohanunk egy-egy ilyen sekélyes alkotásért a moziba jegyeladási rekordokat döntögetve, vagy miért tapadunk a képernyőre lassan húsz évvel a premier után? A válasz roppant egyszerű: Mert veszett jól szórakozunk!
Már a történet is elcsépelt: E.T. távoli rokonai úgy döntenek, hogy kell nekik egy ilyen pompás kis bolygó, mint a Föld, mert ahol ők laknak az már kicsi, elpusztult, vagy csak egyszerűen csúnya, amitől mindannyian depressziósak lettek. Űrhajójukat elnézve, mindenestre rájuk férne egy helyi lakberendező, de sajnos a terveikben az emberiség már nem szerepel, és erre néhány város felrobbantásával finoman utalnak is. Hogy mire kell nekik a föld, amúgy nem derül ki, de ha eljöttek egy másik galaxisból idáig, akkor elég sürgős lehet a dolog. Egy dologgal viszont nem számoltak, az emberiség ellenállásával és leleményességével. Igaz, hogy beutazták a teret és az időt, de sajnos lényeink olyan ostobák, mint egy marék fűrészpor, így természetesen, rengeteg áldozatot elszenvedve, de győzünk.
Ronald Emmerich rendező vérében van a rombolás és ezt nem is nagyon szégyelli. Olyan kéjesen fürdőzik a világ pusztításában, hogy az már beteges, de így húsz év után se találunk sok kivetnivalót a vizuális effektusokban, tehát megérdemelt az ezért járó Oscar. A színészekre se lehet egy rossz szavunk se, olyan, máshol már bizonyított sztárok vállaltak itt szerepet, mint Will Smith, Jeff Goldblum, vagy éppen Bill Pullman. Az már nem az ő hibájuk, hogy a párbeszédek olyanok, mintha óvodások agyából pattanhattak ki homokozás közben. Bár Smith vagány beszólásai néha kifejezetten jót tesznek a filmnek és Goldblum is jól hozza a szerény tudóst, de a végtelenül pátoszos, az amerikai hazafiasságra épülő cukormázas giccstengerre, amit Emmerich összehozott… na, arra nincs bocsánat.
De, ha túl tudunk lendülni a forgatókönyv baromságain, bele tudjuk élni magunkat a reménytelenül harcoló emberiség szerepébe, vagy egyszerűen csak a látványfilmre szottyan kedvünk, akkor érdemes felfrissíteni az élményt. Már csak azért is, mert jövőre érkezik a második rész, amit a tervek szerint további kettő fog követni.
A PORT.hu ajánlja:
2015.08.29. VIASAT 3, 21.00 - A függetlenség napja
