Martin Csaba egy ízig-vérig amatőr filmet rendezett meg, hiszen pénz, profi színészek és stáb nélkül forgatott egy 105 perces filmet HD videóra (bár én a 89 perces verziót láttam). Az eredmény felemás érzéseket kelt bennem, mindenesetre kikapcsolni nem akartam a lejátszót közben.
Fiatalok érkeznek valamiféle ezoterikus táborba, ahol majd jól önmegtisztulnak. Ez az alapállás, és nagyon sokáig ez minden amit igazán leszűrhetünk a filmből. A végén következik pár fordulat, de a jelenetek többségére az igaz, hogy ha elvennénk a filmből, szinte semmi nem változna. Persze kapunk információkat a karakterekről, háttértörténetek fejlődnek szépen lassan, de valami erő hiányzik az egészből. Szétfolyik a történet, aminek az egyik fő oka, hogy a jelenetek megítélésem szerint félig-meddig improvizatívan lettek eljátszva és rögzítve, és ezek többnyire így kerültek be a filmbe. Tízpercesnek tűnő snittekben játsszák végig a színészek a szerepeket, közben semmi vágás, ami miatt lötyögősnek hat az egész. A film elején például perceken át mutatkoznak be egymásnak a friss táborlakók, csak olyan mondatok hangzanak el, hogy "Szia, Petronella vagyok!" és társai.
Persze a fentiek akkor mérvadóak, ha a ma moziban látható filmekhez hasonlítjuk az Indigóembert. Ha magyar amatőrfilmként tekintjük, akkor kiemelkedő alkotásnak mondhatjuk. Megfelelőnek nevezhető színészi játék, technikailag korrekten megoldva (bár az egész filmre rápakolt lágyító-ragyogás effekt kifejezetten zavaró), szépen világítva és a történet is értelmezhető a végén meglepő csattanóval.
Sokszor hallottam már filmszemlék zsűrikonzultációján, hogy egy 10 perces filmből 2 perceset kellett volna vágni. Ilyesmit érzek most is: a 89 (vagy 105) perces vágás helyett egy sűrűbb, emészthetőbb 20-30 perces verzió barátságosabb lenne. Csak az meg pont a legrosszabb filmhossz: rövidfilmnek hosszú, nagyjátéknak kevés.
4/10 pont
