Hrabal Házimurik című kisregényének színpadi adaptációját Téri Sándor rendezésében, Zeck Juli főszereplésével január közepén mutatja be a Csokonai Színház.
A monodráma kettős életrajz, két sokat próbált ember, Hrabal és felesége találkozásának és szerelmének hol párhuzamosan futó, hol egymásba kapcsolódó története, miközben megelevenedik a negyvenes-ötvenes évek Kelet-Közép-Európája is. A nagysikerű "sörgyári” könyvek mellett Hrabal írt egy másik önéletrajzi trilógiát is, amelynek köteteiben (Házimurik, Vita Nouva, Foghíjak) nem a szerző, hanem a feleség, Pipszi szólal meg első személyben, vagyis Hrabal a kívülálló szemével látja és láttatja önmagát. Eliška, a nagypolgári családból származó lány a háború utáni kitelepítéskor mindent és mindenkit elveszített, Hrabal pedig a polgárcsalád fia jogi diploma mellett dönt a proletár lét mellett, s száműzve magát a családi kényelemből létrehozza a hrabali világot. Kettejük élete mégis a létezés örömének egyedülálló gazdagságát mutatja.
A rendező a monodrámát tartotta a színpadi változat legalkalmasabb műfajának. Mivel az előadásban Hrabalon kívül több szereplő is megszólal, fölmerült, hogy több színésszel, valós szituációban játsszák el a történéseket, de ezt kevésbé tartotta izgalmasnak. Zeck Juli Pipszi mellett több szereplő hangján szólal meg. „Pipszi karaktere nagyon megfogott, közel áll hozzám, ugyanakkor kicsit szokatlan is volt, mert Debrecenben eddig inkább a határozott, karakán női szerepek találtak meg. A Házimurikban egy nagyon érzékeny, nagyon nehéz sorsú nőt játszom, akinek Hrabal előtt volt egy komoly szerelmi csalódása. Valójában a Hraballal való kapcsolatával nyílik ki számára a világ, kezd visszatalálni önmagához, a nőiségéhez, s nem utolsó sorban megbirkózni a fájdalmaival. Hrabal a létezésével, amit mond Pipszinek, ahogy szereti, egy másik látásmódot tanít meg neki, arra hívja fel a nő figyelmét, hogy a legrosszabb helyzetekben is felfedezhetők az apró örömök."
