Minden filmnek megvannak a maga műfaji jellegzetességei, amivel nemcsak találkozunk ezekben a sztorikban, de el is várjuk őket. Aztán vannak azok az elemek, amiket már nevetségesen sokszor használnak fel, és cseppet sem érik el vele a kellő hatást – na, öt ilyen következik!

A rémisztő macska

Tipikus horrorfilmes klisé, de thrillerekben is előszeretettel alkalmazzák. Az alapja az ismeretlentől való félelem, az, hogy a szereplők és mi is csak annyit tudnunk, hogy van ott valami, de mi lehet? A rém, a mumus, a szörny?! Á, dehogy! Ez csak egy macska. Aki persze a semmiből ugrik elő, és úgy vernyákol, mintha most jött volna pokolból. De olyan is van, hogy egy halál nyugodt jelenet kellős közepébe ugrik be a cicus, halálra rémítve a szereplőket és a nézőt – mint például a fenti jelentben az 1979-es A rettegés házából. Ez a fals fenyegetés valójában csak megágyaz valami későbbi borzalomnak, és elaltatja a gyanút, hogy igazából nincs itt mitől félni, csak macskák ugrálnak elő a semmiből.

A kis golyófogó

Ó, az akciófilmek nagy túlélői sokat tudnának mesélni, mondjuk egy zsebóráról vagy egy nyakláncról, benne a szerelmük képével. De persze Biblia is mentett már meg életet. Arról van szó, amikor egy fontos szereplőre lövést adnak le, és ő összecsuklik, mint aki kimúlt. A néző már gyászolná el, de kiderül, hogy

a golyót felfogta a fent felsorolt tárgyak egyike, vagy valami hasonló.

Ez történik az 1989-es Batmanben is, amikor Joker (Jack Nicholson) rálő Bruce Wayne-re (Michael Keaton), és úgy tűnik, hogy likvidálta az inkognitóban lévő Denevérembert. Persze nyilván nem.

A gonosz leleplezi tervét

Ez a már-már gyermeteg klisé a legtöbb akció- és kalandfilmben megtalálható. Amikor a főhős kiszolgáltatott helyzetben van (megsérül, haldoklik, magatehetetlen, lelkileg összetört stb.), a gazfickó úgy érzi, eljött az idő, hogy kiselőadást tartson. Ez egy egyszerre didaktikus és megalomán monológ, amiben felfedi ördögi tervét, és elmagyarázza, miért is hajtja azt végre. Mindez igazából csak arra jó, hogy a főhős közben erőre kapjon, és legyakja a gonoszt, lehetőleg még magyarázás közben. Manapság már szerencsére ritkán használják ezt a közhelyet, és akkor is inkább ironikusan, mint A Vasemberben.

még több klisé

10 biztos jel, hogy egy filmes karakter meg fog halni

Nem kell jósnak lenni, hogy tudjuk, kitől kell hamarosan búcsút venni a történetben.

Tovább

A halálos családi fotó

Nincs is bájosabb, mint mikor valaki megmutat egy fotót a gyerekéről vagy a feleségéről, esetleg a szerelméről – a lényeg, hogy valaki olyan legyen, aki várja őt haza. Na, ha ez megtörténik egy filmben, akkor biztosak lehetünk benne, hogy

akit hazavárnak, az már sosem tér haza.

A családi fotó egy halálos ómen, amit nem szabad mutogatni, mert nyilván annál jobban fogja gyászolni a néző a karaktert, minél többet tud róla: az pedig, hogy kik veszítik őt el, hogy kik nem látják viszont soha többé az egyik legszívfacsaróbb húzás. Ez elsősorban a háborús filmek kliséje, így természetesen a Pearl Harbor - Égi háborúból sem maradhatott ki.

Az etikett mellőzése telefonálás közben

Mint minden beszélgetésnek, a telefonálásnak is megvan a maga protokollja, amit szinte sosem tartanak be a filmekben. Ilyen például, hogy elköszönjenek, mikor leteszik a kagylót. De nem, ehelyett csak lecsapják az utolsó mondat után, és megy minden tovább, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog: egy világ, telis-tele bunkó telefonálókkal. Ez általában gyors tempójú filmekben – thrillerekben, akciófilmekben – figyelhető meg, és nyilván azt a célt szolgálja, hogy ne törje meg a dramaturgiát holmi udvariaskodással, de akkor is fura. Mint a fenti videóban Az elnök emberei című filmben.

(via Collider)