Szakmai körök szerint egy lehetséges rendőrségi tévéműsor ötletét egy bizonyos Ladvánszky Károly nevű rendőrtiszt vetette fel, az a Ladvánszky, aki később országos rendőrfőkapitány lett, és akit a hírhedt 1956-os decemberi salgótarjáni sortűz egyik felelőseként szoktak emlegetni. Ő ekképpen fogalmazta meg az igényt:

Egy társadalmilag hasznos és egyúttal szórakoztató bűnügyi sorozatra igenis szüksége van a hazának…”

1965 elején rendőrtisztek, belügyminisztériumi fejesek és tévés szakemberek ültek össze, és találták ki a koncepciót, amely eredetileg a rendőri szakma népszerűsítése volt. Amely nem volt túl népszerű, hiszen azt nem csak az állampárthoz, hanem az 1956-os megtorlásokhoz is kapcsolták az emberek. A koncepció igen fontos lehetett, mert a műsor címét titkos szavazással döntötték el. Így született meg a Magyar Televízió havonta jelentkező Kék fény című műsora.

A műsorvezető és egyben a Kék fény arca Szabó László lett, aki 1965-től egészen 1989-ig töltötte be ezt a tisztet, ikonikus, fényre sötétedő operatív napszemüvegében képviselte a rendet és fegyelmet. Pályáját a Szabad Népnél kezdte, majd a Magyar Televízióban dolgozott, miközben a Népszabadság, a párt központi lapjának belpolitikai rovatát is szerkesztette 35 éven keresztül.

Mindeközben huszonnyolc könyvet írt, nagyrészt bűnügyek feldolgozásait - ezekben számos valótlanság, csúsztatás található -, de kaland- és kémregényeket is adott ki.

Alatta az eredeti koncepció hamar kifutott, a propagandaműsor helyett előtérbe került a bűnözés bemutatása – vagyis visszatértek a háború előtt oly népszerű rendőri riportázs műfajához, annak szocialista verzióját valósítva meg.

Akkoriban a rendőri tudósítások a napilapok több oldalát töltötték meg, egy-egy nagyobb bűneset részletei gyakran kerültek akár a címlapra is – most saját tévéműsort kaptak.

A szocializmus alatt persze hivatalosan nem volt bűnözés Magyarországon, aztán mégis volt, és ezt kellett valahogy a műsornak elmagyaráznia, bemutatnia. Az eredmény az lett, hogy csakis  eltévelyedett, a társadalomból kivetett alak tehetett valami rosszat, amit aztán a kamera előtt látványosan, a kezeit tördelve bánt meg. Külön célponttá váltak a házasságon kívüli kapcsolatok - az élettárs tette! -, így a műsor jelentősen befolyásolta a közgondolkodást is.

Az állítólag egy tíztagú belügyes zsűri által jóváhagyott adások 1969-től már a nézők segítségét is kérte egy-egy nyomozáshoz.

Az oly sokszor ismételt 172-888-as telefonszámon jelenthette a lakosság, ha valami gyanúsat észlelt, és ez is csak növelte a népszerűséget. Ha felcsendült a főcímdal - Kurt Edelhagen Hut Ab, Charlie című száma -, a fél ország ült a tévé elé.

Szabó László munkáját szakértők is segítették, mint Dobos János, aki később az ORFK Bűnüldözési osztálya, majd a Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi Tanszék vezetője lett – őt állítólag Szabó nem kedvelte, mert humorának köszönhetően túl népszerűvé vált. De ott volt még a kissé osztályidegen nevű Gróf Aranka rendőr százados és Láposi Lőrinc gyilkossági nyomozó.

Amikor az 1970-es évek elejére a korábbi reformhangulat után újra előtérbe kerültek a keményvonalas kommunisták, Szabónak jutott a feladat, hogy a Kék fényben lecsapjon az „ügyeskedő maszekokra”. Ő volt az, aki elindította a meggymagos emberként híressé vált kertészeti vállalkozó, Demeter Béla elleni hecckampányt, nem is a legtisztességesebb módszerekkel. Ez végül Demeter bebörtönzéséhez vezetett – ez mindvégig folt maradt a munkásságán.

A köztévé viszont sztárolta Szabót, még a Három kívánságba is bekerült, hogy az EDDÁ-val énekelgessen a színpadon – mert egy Árpi nevű debreceni fiúnak ők voltak a kedvencei, és együtt szerette volna őket látni. Fel is léptek, nem volt benne köszönet.

A rendszerváltás közeledtével 1989 augusztusában Szabó László kiszállt a médiából, politikából, és megnyitotta az ország első magánnyomozó irodáját. Súlyos betegség következtében hunyt el életének 85. évében. A Kék fény helyét aztán Juszt László műsora, az 1993-ban indult Kriminális vette át a köztévén, amit aztán politikai okokból kaszáltak el, illetve az egyetlen évadot megélt bűnügyi magazin, az 1999-ben jelentkező 112. A Duna Televízión újrainduló műsort 2003–2005 között Jaksity Kata vezette – immár nem külön írva, hanem Kékfényként -, majd M. Kiss Csaba feladata lett a műsor megújítása 2006 őszén. Jelenleg Olajos Gergő vezeti, alatta nyomasztó zene szól, naprakész és informatív, viszont, ha részletesebb is, sokkal többet nem kínál, mint bármely internetes portál, azt leszámítva, hogy gyakran emlegetik a jogi vonatkozásokat és lehetséges büntetési tételeket valamint a kriminológiai "tényállási elemeket".

Ami biztosan szakszerű, például a közveszélyokozással való fenyegetőzés mibenlétének körbejárása, de csak mérsékelten izgalmas, az "újrajátszott" események pedig megmosolyogtatóak - lennének, ha nem ijesztő dolgokat mutatnának be. Nem úgy, mint a bírósági tárgyalások részletes lekövetése, ami néha elég hátborzongató.

Az új Kékfény korábbi adásait a Médiaklikk felületén lehet megnézni