Az ember időnként hajlamos túlpörgetni magát. Sok a munka, a főnök egy rabszolgahajcsár, a gyerekekben is túlteng az energia. Úgy telnek el napok, hetek, hónapok, hogy már azt sem tudnánk megmondani, mi történt velünk előző nap.
Éppen ezért néha elfeledkezünk arról, hogyan is kellene ezt a rövidke életet leélnünk, s mit tehetünk azért, hogy boldogok legyünk. Bauer Barbara misztikus és elgondolkodtató utazásra hív minket Vakrepülés című könyvével. Talán az a szándéka, hogy egy picit megálljunk, és számvetést tartsunk saját életünkkel kapcsolatban. Jelentem, megtörtént.
A könyvben két fiatal lányt ismerhetünk meg, egyikük története Olaszországban, a kedves és békés Follinában indul. Itt ismerhetjük meg a Gardini családot, amelyik a városból költözött a csendes kis faluba. Signora Elena zenét tanít, signor Martino pedig, a család feje hangszerboltot nyit. A helyiek nagy örömmel fogadják őket, és a zene még jobban összekovácsolja a kis közösséget. Elenának és Martinónak egyetlen lánya van, Julietta, aki a család legnagyobb bánatára vakon született.
Meglepő módon fogyatékossága ellenére is, Julietta boldog, elégedett az életével. Istenadta tehetség, lételeme a zene. Hihetetlenül szépen zongorázik, és amikor énekel, a helyiek azt mondják, az angyalok hangja szól. Amikor azonban egy idegen érkezik a faluba, felborul a kis család élete. A világhírű karmester azzal a céllal érkezik, hogy magával vigye Juliettát, és megadja a lánynak azt, amit érdemel: karriert, világsikert.
A másik lány, Réka Békéscsabán él. A szülők gyógyszerészek, jól menő saját patikával, melyet nem titkoltan arra szánnak, hogy a lányuk vigye tovább az üzletet. Réka viszont a biztos jövő helyett inkább saját álmainak megvalósítására törekszik, bár a szüleivel nem akar konfrontálódni. Az igazi szerelme a repülés, ám a szülők ezt kifejezetten ellenzik. Réka igyekszik mindennek és mindenkinek megfelelni, egészen addig, míg egy súlyos baleset fel nem borítja addigi életét.
Idővel új és furcsa szokásokat vesz fel, a megmagyarázhatatlan és felkavaró élmények pedig arra sarkallják, derítse ki, mi is történt vele valójában. A két élettörténet a különböző indulás és az eltérő fordulatok ellenére egyre közelebb kerül egymáshoz. És itt álljunk is meg a sztorifelmondásban.
Mondhatnánk, hogy hamisítatlan csajos regénnyel állunk szemben. Igen: könnyed és szórakoztató, gördülékeny és eseménydús. Mégsem tenném a könyvet a chiklit polcra – mert a célja nem csupán a szórakoztatás.
Ha a történet magával ragad, kicsit mi is elgondolkozunk, merre tartunk. Vajon jó-e az irány, így akarunk-e élni, merünk-e változtatni. Közhely, ám mégis igaz, csak saját boldogságunkat megtalálva tudjuk boldoggá tenni családunkat, barátainkat is. Ezért kell, hogy rájöjjünk, mi is a saját titkos álmunk.
A történet elmondása viszont hagyhat némi hiányérzetet az olvasóban, aki komolyan venné. Bauer Barbara csupán megkapirgálja a kérdéseket, elindít bizonyos gondolatokat, aztán meg is marad a felszín közelében. Nem boncolgatja mélyebben a személyiségeket, a motivációkat, vagy az események kiváltó okait. De talán pont ennyi volt a cél.
A Vakrepülés szerzője nem akarja megmondani a tutit, csak mesél. Habár: a történet tartalmaz 20-30 gramm spiritualitást is. Hogy megmagyarázzák az olvasóknak, mi is ez az élet nevű izé, a szerzők időnként hajlamosak egy kis adagot belekeverni műveikbe. A mélység aromáját kölcsönzi a végeredménynek.
Meglepetés volt viszont, hogy milyen a szöveg minősége. Bauer Barbara szépen, finoman, kellemesen ír. Szinte halljuk az éneket, érezzük a bor ízét és illatát. A szerző azt sejteti, jól ismeri a környezetet, amelyről ír (Follina létező falu, Trieszt közelében), és úgy rajzolja meg, hogy szememet behunyva látom a gyönyörű szökőkutat, a kicsiny hangszerboltot, az utcákat, a nyüzsgő embereket. Ezt a talentumot igazán jól lehetne hasznosítani egy nagyobb lélegzetű történetben is, ahol lenne idő (és szándék) boncolgatni kicsit az okokat, a személyiségeket, a környezetet. Mivel az egykori légikisasszony szerzőnek kedves a repülés, megért volna néhány mondatot, hogy az ejtőernyős balesetet megfelelő részletekkel hitelesebbé tegye, s ugyanennek a hitelességnek a hiányát éreztem néhány részlet túl önkényes kezelésében, név- vagy szóhasználatban.
És majdnem elfelejtettem. A Vakrepülés nagy része magyar helyszínen játszódik – a békéscsabaiak nagy örömére –, magyar szereplőkkel, magyar nevekkel, amit mindig nagy örömmel olvasok. Nagyon hasznos olvasmány lehet azoknak, akikben épp motoszkál a változás iránti igény, akik azt érzik, több van bennük, mint amit éppen megélnek.
