Allen a krisztustövis erdőből, azaz hollyWoody Allen, a nyolcvanas évek leghíresebb szerzői filmese, immár hetvenfelé jár. Csaknem tíz évvel ezelőtti családi pereskedése Mia Farrow-val nagyobb port kavart körülötte, mint az azóta készült filmjei, melyek az utóbbi években nyomtalanul hullanak ki a moziemlékezetből. Mondhatnánk róla, hogy már csak önmaga árnyékaként bolyong a vásznon, s ontja kifogyhatatlan, ám kissé megfáradt vicceit. Az általa teremtett örökéletű figura szuverenitását azonban - melyet Buster Keatonnal és Charlie Chaplinnel emlegethetünk egy sorban - még mindig nem múlják felül a divatos amerikai vígjátékok. Mert lehet, hogy öregszik, lehet, hogy kevésbé népszerű, de egy valamit tud, amit mások nem, még mindig önmaga.
Egy szemüveges, nagyorrú, neurotikus szexológus, egy anti-intellektuális értelmiségi, egy örökösen lelki válságokba keveredő kisember, egy kétbalkezes, önmagát folyton leleplező "férfiimitáció", aki úgy Amorózó, hogy közben riadt és nevetséges, majdnem pszichopata és edzett hipochonder. Halálosan komoly verbális humorával igazolja Chaplin mondását, melyet Báron György idéz vele kapcsolatban: "A tréfa valójában olyan tragédia, amely valaki mással esik meg." Vállalja, hogy nem okos, nem szép, nem bátor, s mi kinevetjük őt magunk helyett.
Bár vesztes típus, mégis - történetei szerint - imádják a nők. Woody Allen a bomba nők és a meglepő, zűrös nők szakértője, aki mindig megtalálja a hozzá legkevésbé illő nők szívéhez vezető utat. Ezek általában minimum fél méterrel magasabbak vagy száz évvel fiatalabbak nála, reménytelenül házasok vagy feministák, nimfomániások vagy alkoholisták. "A jade skorpió átka" béli választottja például kezdetben kőfeminista alkatúnak tűnik. Helen Hunt a negyvenes évek katonás, robosztus főnöknő típusát jeleníti meg, Betty Ann Fitzgerald-ot, aki pillanatra sem dől be egy nőcsábász kekeckedésének. Woody Allen pedig egy régimódi, profi biztosítási nyomozót alakít. Ő CW Briggs, aki poros akták között, s elavult ám jól bevált klisék szerint nyomoz nagy titkok s nagy hazugságok után. Fitzgerald és Briggs ki nem állhatja egymást mindaddig, míg el nem keverednek egy Voltan Polgar nevű mágus előadására, ahol is hipnotikus állapotban a mágus rövid rábeszélésére szerelembe esnek meg később bűnbe is.
A hipnózis és mozi kapcsán eszünkbe juthat Werner Herzog, aki "Üvegszív" című filmjét hipnotizált színészekkel forgatta, s egy rendkívül hiteles szürreális világot teremtett ezáltal. Woody Allen filmjében ez a különös módszer egész más szerepet játszik. A rendező morális alkatához hűen inkább a szerelem és a mozi s a mozi iránti szerelem metaforájává válik. A film a régi romantikus ponyvaregények stílusát keverve Woody Allen fanyar humorával kellemes szórakozásnak ígérkezik, ám újra csak halvány másolata a hetvenes-nyolcvanas évek-béli eredetieknek.
