Gárdos Péter elsőként szülei szerelmesleveleiből készített hatalmas sikerű, rengeteg nyelvre lefordított regényt, majd a könyvet saját maga filmesítette meg svéd-magyar-izraeli koprodukcióban, remek színészekkel és egészen különleges hangnemben és hangulattal. A héten kerül a mozikba a Hajnali láz.
Gárdos Péter (Uramisten, Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, Tréfa) apja halála után, a hagyaték rendezése során talált rá szülei levelezésére, amelyből feltárult számára megismerkedésük és szerelmük története. Mindketten a haláltáborok fiatal túlélői voltak, és 1945 második felében egy-egy, a Vöröskereszt által működtetett svédországi rehabilitációs központban lábadoztak fizikai és lelki sérüléseikből - egymástól több száz kilométerre.
A 25 éves Miklós úgy dönt, hogy megkeresi az igazi szerelmet, és levelezésbe kezd a svéd táborokban lábadozó összes fiatal lánnyal, és egyikük, a 19 éves Lili válaszaiból érzi, hogy rátalált az igazira, ám a fiú orvosa szerint a súlyos tüdőbeteg Miklósnak mindössze hat hónapja van hátra - és más akadályok is előkerülnek.
A Hajnali láz legfőbb érdeme pont az a személyes hangnem, amit az író-rendező érintettsége eleve garantált. Ez a fajta érintettség gyakran vezet aránytalansághoz, következetlenséghez és rossz döntésekhez, de most erről szó sincsen. Gárdos egyszerre rendezett drámát - a fiatalok által átélt borzalmak és a bizonytalan jövő megkerülhetetlen elem, de nem nyomja agyon a történetet - és gyakran könnyed szerelmesfilmet, ahol a rehabilitációs táborokban unatkozó fiatalok bohóckodása, suta ismerkedési kísérletei kapják a főszerepet. Ehhez jön egy csodálatos szereplőgárda Schruff Milán és Piti Emőke párosával - akik a szerep kedvéért igen komoly fogyáson estek át -, akiket olyan rutinos veteránok támogatnak, mint Máté Gábor, Scherer Péter és Gyabronka József, és olyan új tehetségek, mint a mindig roppant szórakoztató Kovács Lehel és a gyönyörű Petrik Andrea.
