Rettenetesen nehéz egy életet úgy folytatni, hogy mélységesen szomorú titkok szaggatják darabjaira. Azonban nem lehet úgy sem távol tartani, hogy elbújunk előle, mert észrevétlenül, szinte a suba alatt utánunk kúszik vagy a legváratlanabb pillanatban összeroppantja a legbiztosabbnak tűnő rejtekhelyet is. Nem lehet megszökni előle, még akkor sem, ha halálesetekkel átitatott. Az élet távoltartása csakis oly módon lehetséges, ahogy a kígyóbűvölő uralkodik "teremtménye" felett.
Önmagunkban van a titok nyitja. Tulajdonságaink újrarendezésében és a megbékélésben.
Valami határtalan mélabús fájdalom lakozik A titkos ajtó című filmben. A még csak 36 éves Tod Williams-nek második filmjével sikerült olyasmit a vászonra varázsolnia, amit igazán ritkán tapasztalni. Méghozzá azért, mert leginkább könyvek lapjain van a helye. John Irving Widow for One Year című novellájának "moziba költésével", Williams szinte felülírja/múlja alapanyagát, és csak hébe-hóba látható, átélhető érzelmi hullámvasutazásra szólít.
Alapvetően fájdalomtól közönyös, hideg távolságtartásában mindvégig kegyetlenül őszinte, de mégis olykor reményteljesen napfényes, harsány nevetésre ingerlő A titkos ajtó. Ahogy a film főszereplője, az elbűvölően önző író, Ted Cole (Jeff Bridges) mindenféle gátlás nélkül pucérkodik a még csak pár perce érkezett, 16 éves Eddie (Jon Foster) előtt, az a maga természetességében határtalanul bátor cselekedet. És groteszk módón kacagtató is. Ted és felesége, Marion (Kim Basinger) nyaralójába érkezett fiú, azt a feladatot kapja, hogy korrektúrázza a csapodár mester legújabb darabját. Azonban már az első pillanattól fogva a család gyermekpótlékává is válik, főképp azért, mert kísértetiesen hasonlít a pár, autóbalesetben elhunyt két fia közül az egyikre. Eddie akarata ellenére ide-oda sodródik, hol Marion ágyában fedezi fel a még csak éledező nemi vágyait, hol Ted félrelépéseinek lesz kezdetben néma, majd az időben előrehaladva, protezsáló tanúja.
A titkos ajtó a veszteségről szól és egy szétesett házasság utolsó előtti lélegzetvételéről. Légüres térben bolyongó karaktereket ábrázol, akik sehogy sem találják a fogást a halálesettel számukra megváltozott életen. Pótszerekhez nyúlnak, szexualitásba menekülnek, hol kezdeményezők, hol befogadók. De örömük az nincs. A pillanatnyi kielégülés tragikumát semmi sem fejezi ki őszintébben, mint Marion kíntól - és nem vágytól - égő szemei.
Kim Basinger egész idő alatt olyan, mint egy csodaszép halott test, aki fiai halálával létezésének fényforrását is elveszítette. A Ted-et alakító Jeff Bridges pedig, ápolatlan szakállával, fésületlen hajával, kicsapongásaival, nárcizmusával teljesen amorális, bűnös és áldozat egyben, egy bölcs bolond.
A titkos ajtó kétségkívül "bágyadt ritmusú" merész film, de, hogyan másképp lehetne elbeszélni azt a kétségbeesett kísérletet, ahogy mindenki a menny felé törekszik, de mégis a pokollal táplálkozik?
