Kezdenek elszaporodni az aktuális világrend kritikáit leíró filmek. Még tavaly nyáron láttam a Citromfát, ami az Izrael-Palesztin viszonnyal foglalkozott, előző héten pedig A hülyeség korát és most a Welcome-ot. Mindegyik film az aktuális problémákra hívja fel a figyelmet és sugallja a nézőben, hogy valami nincs rendjén.
Nem tudom megállni, hogy ismét ne dicsérjem meg a franciákat. Sikerült a faji megkülönböztetéseiket félretéve egy igazán jó filmet csinálniuk. Ez az amit az amerikaiknál csak nagyon ritkán látni, hogy negatív színben is feltüntessék az országukat. A Welcome-ban Franciaország kemény és kegyetlen arcát látjuk, amint a 17 éves Bilal-t a reménység és a jobb élet hitéből, mindig visszahelyezi a semmibe. Bilal, akit a törökök már többször megaláztak Kurd származása miatt elmenekül Irakból, majd az új reményben bízva elindul Angliába. A fő motivációja mégsem a jólét, hanem hogy újra találkozhasson egyetlen szerelmével.
A történet Franciaországban kezdődik, amikor Bilal egy kamionon próbál átjutni Kurd társaival Angliába. A Kurdokról annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy 15 millióan élnek ebben a világban és nincs egy saját országuk. Legtöbbjük Törökországban, Iránban és Irakban él, de szinte mindenhol elnyomják őket. Amerika egyes csoportjait terroristáknak, egyeseket meg szövetségeseknek tekinti attól függően, hogy Iránban vagy Törökországban szeretnék kiharcolni függetlenségüket. Nincsenek egyszerű helyzetben és sokan próbálkoznak átjutni egy olyan országba ahol jövő is várhat rájuk.
Bilal először kamionon próbál elmenekülni Angliába, de a szigorú ellenőrzések miatt Franciaországban ragad illegális bevándorlóként. Célját és szerelmét soha nem felejti el és elhatározza átússza a csatornát, hogy eljusson hozzá. Nem elég, hogy a víz hideg és halálos Bilal még úszni se tud, így beiratkozik a helyi uszodába, ahol megismerkedik Simonnal az úszóedzővel.
Simon komoly családi problémáktól szenved, de megpróbál segíteni a kis srácon és így nem csak a többi Kurddal, hanem a hatóságokkal is meggyűlik a baja.
A film a kitartásról, reményről és a szerelemről szól és egy nagyon jó betekintést ad, mennyire szörnyű életük van a hazájukat nem találó fiataloknak és mennyire nehéz beilleszkedniük az európai társadalomba. Kicsit áttételesen a film arról szól, hogy mennyire nehéz egy társadalmi csoportból feljebb menni egy másikba.
8/10 pont
