Ulrich Seidl gőzmozdonyerejű, katartikus filmje két fiatalember párhuzamos, de ellentétes mozgásirányú története kapcsán mesél életről, halálról, boldogságról és szenvedésről.

Ulrich Seidlről
a legtöbbet talán e film készítése kapcsán legtöbbször emlegetett történet mond el. A viszontagságos forgatás során kétszer tűnt Seidl igazán boldognak: egyszer Kelet-Szlovákiában, amikor a tornádó erejű hóvihar szinte betemette a stábot, másodszor pedig Ukrajnában, amikor a mínusz 30 fokos hidegben az operatőr keze majdnem odafagyott a kamerához. A már-már "tarrbélai" maximalizmusú osztrák rendezőt legtöbben talán a sokfelé botrányt okozó Kánikula kapcsán ismerhetik, mint a velencei zsűri Nagydíját elnyert alkotása és mint az osztrák társadalmat kendőzetlenül és cseppet sem hízelgő (égővörös) színben feltérképező botránymű. És most már az Import/Export után is, hiszen tavaly Cannesban Arany Pálma-jelölést kapott. Seidl filmjei kivétel nélkül botrányt okoznak, amerre bemutatják őket, nincs a világnak olyan liberális társadalma, ahol simán átsiklanak a szexualitás, a halál, és a legkülönfélébb penetrációk általa preferált nyílt ábrázolásán. Seidl azonban amellett, hogy provokatív képeivel atombiztosan magára vonja a közfigyelem fénykörét, tartalmával és mondanivalójával is figyelemreméltó, esztétikailag is igényes filmeket készít.

Import
A befelé, tehát Ausztria irányába való mozgást Olga, a szép, szőke ukrán ápolónő jelenti. Olgának elege van a sanyarú ukrán életsorsból - melynek hiteles és illusztratív időjárási hátterének megtalálása oly nagy örömet okozott a rendező Seidlnek - és a békés jólétbe vágyik. Végre megérkezik a várva várt meghívólevél, Olga mindenét feladva, édesanyját, gyerekét otthon hagyva elutazik. Kint Bécsben azonban a rideg valósággal szembesül: korántsem tárt karokkal várja őt a gazdag Nyugat. Alantasabbnál alantasabb munkalehetőségek, megaláztatások várják, míg egy elfekvőben kap munkát, mint takarítónő, ahol Erich, az egyik haldokló beteg megkéri a kezét...

Export
Ezzel párhuzamosan Paul, a szakadt bécsi suttyó, miután minden munkahelyén megbukik, nála is suttyóbb mostohaapjával keletre indul, hogy ott nyugaton már lejátszott nyerőgépekkel üzleteljen. Szerény pénzük Kelet-Szlovákiában és Ukrajnában az ottani viszonyok közt jelentős összegnek bizonyul, legalábbis sörre és kurvákra bőven elég. Paul azonban nem válik boldoggá ettől, élhetetlensége tovább lökdösi a semmibe.

Az elérhetetlen boldogság képei
Ulrich Seidl filmjeiben soha sincs jó idő. Általában esik az eső, minden sárban és lucsokban tocsog, ronda nyirkos idő van, ha éppen nem a tél csikorog vagy olvasztó a hőség. Még véletlenül se sugalljanak a képek egy szemernyi nyugodtságot, jólétet és harmóniát. Seidl általános mondanivalójának ez semmiképpen nem felelne meg, filmjei a kizökkent világról, a jólét társadalmának magányosságba süppedt egyedeiről, a szánalmas jelenről és dicstelen elmúlásról szólnak. Mégsem egyértelműen rosszkedvűek e filmek, mint ahogy Tarr Béla filmjeiben is fel-felnevetünk néha (magunkat látva), Aki Kaurismaki pedig néha kifejezetten vicces filmekkel áll elő. Seidl filmművészete belőlük táplálkozik egyrészt. Másik fő szellemi táptalajául a hetvenes évek nagy szabadszájúi szolgálhatnak: Makavejev és Ferreri. A kietlen, lepusztult lelki, anyagi és szellemi világ olykor groteszk, olykor már szinte transzcendens ábrázolása szemtelen, direkten provokatív, harcias és nyílt őszinteséggel. És a "Budapesti Iskola" néven híressé vált dokumentarista műhely hitelességével, hogy még egy hazai előképet említsek. Felületesen mintha dokumentumfilm lenne az Import/Export is, címe is inkább sugall egy külkereskedelmi ügyletet "tényfeltáró" riportfilmet, mint jelenkori társadalmi folyamatok nagyon is valóságos apokaliptikus vízióját. A dokumentarista látszat a film húsba vágó, felénk túlontúl ismerős hitelességét jelenti, a biztos környezetet a film által sugallt lesújtó mondanivalónak: a Paradicsom csak merő hitegetés, kapuja elérhetetlen messzeségben, és amúgy is zárva van. Az odáig vezető út pedig sírás, rívás, fogaknak csikorgatása. Az ellentétes irányú, de azonos célba tartó pokolra szállást szikár, geometrikus, olykor teljesen szimmetrikus kompozíciójú képekben, olykor megrendezett életképekben látjuk. Jelen van Seidl teljes motívumkészlete, a kutyától, a wiener schitzeltől, a havas, lucskos időn át a kukucskálós és telefonszexig, a már szürreálisan esztétikus rothadó lakótelepekig és az eget szabdaló villanydrótokig. Az Import/Exportban mindezek szinte lírai finomsággal egybegyúrva látható korunk egyik legerősebb és legfigyelemreméltóbb hangú rendezőjétől.

Kinek ajánljuk?
- Mindenre nyitott, tehát valódi filmrajongóknak.
- Erős társadalmi érzékenységgel megáldottaknak/megverteknek.
- Akikre hatással van, ha egy filmnek van végiggondolt képi világa.

Kinek nem?
- Álszenteknek.
- A fogyasztói szemléletet valamiféle anyagias vallásként követőknek.
- Kényesebb gyomrúaknak.


9/10