Érdemes-e hinni a reinkarnációban? Ja, hinni a biciklipumpában is érdemes, de ez a reinkarnáció, ez egy cifra dolog. Tárgyalt filmünkben például Einstein (világhírű tudós) harmincnegyedik reinkarnációja (Einstein, Zweistein, az annyi mint Vierunddreißigstein) egy rendes balek Budapestről, de ennek voltaképpen örülhetünk (velünk Einstein is), hiszen egészen a harmincharmadikig is egy csomó fehér egérben reinkarnálódott a legendás fizikus, fehér egerekről viszont viszonylag ritkán készül játékfilm, leginkább csak akkor, ha tudnak beszélni, mint Stuart Little.
A sok fehér egér után tehát egy szürke alak, a harmincadik születésnapjára ébredő kisformátumú zenetanár, aki gondol egy merészet, s a jeles nap ajándékaként meglepi magát mindazzal, amiről addig lecsúszott. Hogy Einstein mi mindent álmodott magának, arról én speciel szívesen megnéznék egy filmet, de inkább nem, mert félek, hogy Jim Carrey játszaná. Mostra viszont Osváth András (Kocsis Gergely) vágyai jutottak: kocsi, lakás, asszony, gyerek - ilyet láttunk már eleget, ja és még valami (amit egy általam fölfoghatatlan okból a műalkotás személyzete: ruhás, berendező, zenész mond föl, bele a néző képibe), egyszerre két nővel dugni. Hogy ez eddig miért nem jött össze hősünknek, kész rejtély, hiszen fog nyolcezer forintot, és gumival igénybe vesz egy ez irányú szolgáltatást, extrák nélkül. Nincs más magyarázat: eddig nem volt nyolcezer forintja, alighanem ki kellett várni az első száznapos programot.
Ám hamar befut a Déli pályaudvarra Ónodi Eszter (valami Vera vagy Gyöngyi), ő simán fölér kettővel, sőt egy tucattal is, ha másért nem, hogy jelenlétével emelje a kaland fényét.
Ez igen, ez már valódi kívánság, nem házmesterálom: harmincéves koromra egy, csak egy napot végigkalandorkodni Ónodival, és akkor legyen ott pezsgő, kaviár, élményfürdő. Vagy, ha tetszik, harmincéves koromra forgatni egy filmet Ónodi Eszterrel (régebben Törőcsik Marival, más országban Gina Gersonnal, Ana Geislerovával, mittudomén).
És ez rendben is van: Kocsis Gergely és Ónodi Eszer másfél órás, némileg szordínós ámokfutása Pesten és Budán, kedvesebb és halványkább ötletektől hajtva, tényleg nem fáj még nekem sem. Két-három befejezés, végtére ez egy elsőfilm, aztán mehetünk haza. De hogy mitől megy a villamos, azt Fazekas Csaba csak a következő filmjében fogja elárulni.
