Tudtátok, hogy van, ahol valutának számít a Johnnie Walker, hogy India a legnagyobb whisky fogyasztó ország és a szögletes palack ideális a csempészésre? Kiderül mindez egy remek filmből!
Némi meglepetésként egy sokat látott, a Közel-Keleten éveken át dolgozó amerikai hírszerző tiszt nyitja, és elárulja nekünk, hogy
amikor Irakban egykori al-Kaida tisztségviselőket vagy fontos nemzetségfőket kellett a saját oldalukra állítani, ahhoz a „beugró” mindig pár üveg Johnnie Walker Blue volt.
Egy diplomata aztán arról mesél, hogy az arab világban, ahol tilos alkoholt fogyasztani, a fontos politikai találkozón arany Coca-Colának hívták a whisky, amiből egyébként Indiában isszák a legtöbbet, és így tovább kapjuk a váratlan helyekről érkező információkat. Amelyek közül a legvalószínűtlenebb, hogy Myanmarban, vagyis az egykori Burmában létezik egy buddhista melegfesztivál, amelynek kötelező kelléke a Johnnie Walker, az ital pedig egy különös fordulattal a 2013-as brazil polgári elégedetlenségi mozgalom jelképe lett.
A többszörös díjnyertes Anthony Wonke filmrendező (Ronaldo, Crack House USA), aki összerakta a Johnnie Walker márka születésének 200. évfordulójáról megemlékező. A férfi, aki körbejárta a világot (A The Man Who Walked Around The World) című filmet, amely megnézhető a film saját honlapján magyar felirattal is, alapos munkát végzett. Nyilván utánament a márka történetének a szerény kezdetektól a skóciai Kilmarnockban, ahol egy egyszeri parasztlegény 1820-ban szatócsboltot nyitott, ahol különböző whiskyfajtákat kevert össze, ami akkoriban nem volt szokatlan, ám ügyesebb volt a többieknél, a fia pedig okosabb, ő ugyanis már világmárkában gondolkodott. Wonke utána járt, hogyan alakult az ital, mint márka, mint jelenség, kezdve a döntve felhelyezett címkétől és a szögletes palacktól – ami a 30-as évek szesztilalma során praktikusnak bizonyult a csempészéshez - az 1909-ben bevezetett „sétáló ember” figurán át a folyamatosan változó, és sokszor meglepően progresszív márkaüzenetig. Innen már csak egy lépés végigvinni azokat a gazdasági, társadalmi, kulturális mérföldköveket, melyeknek volt egy közös szemtanúja: a „férfi, aki körbejárta a világot”.
Ez egy reklámfilm, ez a funkciója, nem váltja meg a világot, ugyanakkor kerek képet fest erről a jelenségről, hogyan lehet nem csak okosan, céltudatosan építeni és „ápolni” egy márkát, de egy szintet lépve ikonná változtatni. Ezen felül rengeteg szórakoztató információt és érdekességet kapunk, amiből nekünk nyilván a film világa volt az, ami leginkább felkeltette az érdeklődésünket. Mert a Richard Lester rendezte Superman 3.-ban (1983) a sötét énjével viaskodó Clark Kent is egy üveg Johnnie Walkerrel vigasztalódott, akárcsak egy nehéz nap után Rick Deckard a Szárnyas fejvadászban (1982), és naná, hogy folyton előkerült az ital a Mad Men - Reklámőrültekben is. És az sem volt rossz húzás, hogy a már emlegetettek és az iparág különböző képviselőin és reklámszakembereken kívül Cappadonna, a Wu-Tang Clan oszlopos tagja is elmondja a magáét a márkáról.
Én speciel kiskorom óta szeretek reklámot nézni, de ritkán lelem benne örömöm. Mert a technikai tökéletesség legtöbbször olyan semmitmondó üzenetekkel párosul, mint az, hogy te egyedi vagy, szereted a kihívásokat meg a szabadságot, és megérdemled azt, amit éppen hirdetnek, ami konkrétan nem jelent semmit. Wonke igazi profiként nem a naplementébe szaladó párokkal, a szökőkútban táncoló fiatalokkal vagy a klubban koccintó barátokkal akarja nekünk eladni azt az italt, amit ma már nem is nagyon kell eladni, hanem körbejárja minden oldalról, és annak az ikonikus szögletes palacknak meglepően sok oldala van.
