Rendszerváltás utáni magyar történelmi filmet nézni kifejezetten fájdalmas. Mintha több napnyi, kiadós alvásmegvonás után tompa tűkkel szurkálnánk az arcunk egy Nox-válogatásalbum taktusaira. Vagy még annál is rosszabb.
Mert mégis kit érdekel, ahogy fél tucat lovas újra és újra áttrappol egy patakon, miközben Demjén Rózsi sokadszorra is felüvölt, hogy "Szállj, szállj sólyomszárnyán, három hegyen túl"? Vagy mégis kit szögez a székbe, ahogy a pofaszakállas Szamóca 145 percbe összefoglalja a legnagyobb magyar életének legunalmasabb pillanatait, miközben még a látványos, de teljesen felesleges számítógépes trükkökre is csak legyinteni lehet? Sebaj, majd a délutáni matinéra kivezényelt általános iskolások megnézik. Mert, hát mégis jobb, mint témazárót írni.
James Bond a Corvin közben
Erre most jön Andy Vajna, és megmutatja, hogy a magyar történelemből is lehet színes, szélesvásznú, egész estés, romantikus, családi akcióvígjátékot készíteni. Mondjuk egy gombszemű kölyökkutya azért hiányzik a Szabadság, Szerelemből, de legalább van benne jóképű hősszerelmes, vicces mellékszereplő, jó seggű főhősnő, kisgyerek, meg néhány dübörgő akciójelenet. Sőt aki nagyon figyelmesen nézi, még kivillanó mellbimbókat is láthat.
Vajna filmje szerint ugyanis 1956 olyan volt, mint a Titanic, persze jéghegy és Celine Dion nélkül. Ott a romantikus és persze tragikus szerelem a vagányra vett Fenyő Iván és a kicsit hónaljszagú Dobó Kata között, ott van a vízilabda-válogatott összes széles vállú tagja, akik persze egyfolytában poénokat csapdosnak egymáshoz, mintha csak Geszti Péter-komplexusuk lenne, vagy legalábbis a kelleténél többször nézték volna meg a Tökös tekést. Mindez látványos történelmi díszletek között, és néhány tömegjelenettel, meg némi tankcsatával körítetve.
Persze, a Szabadság, Szerelem azért nem egy Ryan közlegény megmentése. Kicsit zavaró, hogy a szovjetek ugyanazzal a három tankkal veszik be kétszer is Budapestet, ráadásul ugyanazt a pesti bérházat vagy négyszer bombázzák darabokra, de legalább nem intézték el néhány füstgránáttal és művér-patronnal az akciójeleneteket. Bár néhány jól kidolgozott digitális effekt még ráfért volna a filmre, azért a Mission Impossible-sorozat, a James Bond-filmek vagy éppen a Világok harca csatajeleneteit is rendező Vic Armstrong a Szabadság, Szerelembe is applikált jó pár piacképes akciót, sőt bepótolta a magyar filmművészet egyik nagy hiányosságát, amikor autósüldözéssel kombinált villamos kontra teherautó karambolt pakolt a történetbe. És akkor még a hollywoodi trendeknek megfelelően látványos, véres végtagcsonkokról és repeszsérülésekről még nem is beszéltünk.
Tangában jobb volna
Azért a jól komponált akciójelenetek sem tudják elterelni a figyelmet a két főszereplőről. Nincs mit szépíteni, Fenyő Iván olyan bénán játszik, hogy még Dobó Kata is lemossa a vászonról, pedig az ő kvalitásai ugyebár nem nagyon tudnak kibontakozni, hiszen csipkés tanga és harisnyatartó helyett szakadt pulóverben és bakancsban kell végigmasíroznia a filmen. Katát egyébként a forgatókönyvírók is szívatták, hiszen a film első húsz percében összesen két mondatot ismételget folyamatosan. Több tucatszor mondja, hogy "Ruszkik haza!", meg hogy "Úgy van".
Szerencsére azért itt van nekünk Csányi Sándor, meg a kedves ávós bácsit alakító Haumann Péter, hogy azért ne csak téblábolást és hősiesnek vélt távolba révedést kapjunk a pénzünkért. Plusz az edzőként üvöltöző Gesztesi Károly, aki többször is egyszerűen leugatja Fenyő Ivánt a vászonról.
Összességében nézhető, hollywoodi film azért a Szabadság, Szerelem, persze felirattal, Dobó Katával és a kissé kusza forradalmi történettel nem sok esélye van az amerikai piacon. A magyar általános iskolások viszont végre kaptak egy végigülhető történelmi segédanyagot, ami ugyan kicsit érzelmes, viszont legalább nem furnérlemezből vannak benne a tankok.
És ne aggódjunk, még dollármilliókat lehet kiszivattyúzni ebből a sztoriból. Nagy költségvetésű Broadway-musicalt, romantikus balladát éneklő forradalmárokat és dzsesszbalettozó szovjet harckocsivezetőket vizionálok.
