Új magyar kalandfilm a láthatáron: száguldó paripák, izgalom, kaland - ami belefér. Színes szélesvásznú őrület és megint a betyártéma. Ha jó kis kosztümös krimisztori kell, ezek a rózsasándorok erősen kapóra jönnek. Egyszerre népies meg magyar és egyszerre nagyszabású és felettébb mozgalmas.
Bár Szomjas György easternjeivel elég nehéz versengeni. Remekül találta el a betyársztori hősgyártástól mentes elmesélésének módját. Nehéz emberek, bűnösök és bűnözők egyszerre, akik mindent kockára tesznek a maguk szabadságáért és a maguk igazáért. A Talpuk alatt fütyül a szél és a Rossz emberek felejthetetlen mozik: lassú, vészterhes történetek.
Novák Emil új filmje Sobri címmel igyekszik az újabb bőrt lehúzni a betyárromantikáról, a pusztaturizmusról. Időpont az 1830-as évek, főhősünk pedig a szép szál bakonyi betyárlegény, Sobri Jóska.
A mozi karaktere: édeskés szerelmi szál sok puskaropogással és csatazajjal. Bizonyos Répa Rozi (Bíró Nikolett) a bandavezér szerelme, aki nincs egyedül, hiszen a nők bármit megadnának egy ilyen hős ifjúért. Többen versengenek a főnök kegyeiért.
Sobri szerepében Szarvas Attilát lehet látni, aki korábban a Sacra Coronában tűnt fel dús szakállú László királyként. Itt is hasonlóan heroikus, emlékezhetünk.
A szegénységszag szerencsére messze elkerüli a nagy durranásnak beharangozott produkciót. Sok a ló és sok a statiszta, látszik, hogy ezen nem spóroltak. Az alkotók azonban nem elégedtek meg egy korrekt kalandfilmmel: el is akarták a mai nézőtől távolítani a történetet cseles képi megoldásokkal.
Begyorsított mozgássorok vagy digitális trükkök jelzik a rendezői szándékot. Noha nehezen érthető, hogy a kommerszben miért kell művészkedni? De erre a kérdésre aligha kaphatunk választ.
Egyébiránt szokásos, magyar viszonylatokhoz szabott sztárparádé enyhíti a Sobri gyengéit Eperjestől Törőcsikig, Tordytól Pogány Juditig. Remek színészek kosztümös szerepben, izzadva a lóhaláltól vagy szenvedve a fűzőtől, mert maximálisan az eredetiség látszatára törekszik a film: egy szakáll el nem csúszhat. Ez dicséretes, ideális kiindulópont és aztán jöhet majd a remekmű - később.
Most meg kell elégednie a nézőnek a modernkedő trükkökkel, a látványos tablóképekkel és egy mézes-mázas történettel. A példa még mindig Várkonyi Zoltán és az ő kosztümös filmjei: igényesség és természetesség mesterfokon.
Van hova felérni - szerencsére.
