Minden ember életében történnek váratlan események, megmagyarázhatatlan döntések. Marc Thiriez egyik reggel, a fürdőszoba mélyéből azt kérdezi a szobában tartózkodó feleségétől, mit szólna hozzá, ha levágná a bajuszát. A válasz arról biztosítja a férjet, hogy neki így tetszik, bajuszosan, hiszen nem is ismerte másként. Aztán Agnes, a feleség leszalad a sarki fűszereshez, Marc pedig, önmaga számára is váratlanul, fogja a kisollót, majd a borotvát, és megszabadul az ajak fölötti szőrzettől. A hatás minden képzeletet felülmúl, a változást ugyanis senki sem veszi észre... Sem a feleség, sem a bisztró tulajdonosa, sem a munkatársak, sem a rokonság. Marc, a középkorú párizsi férfi a titok nyomába ered. De hol a rejtély kulcsa? Netán a térben, egy távoli földrészen? Vagy a múló időben kellene kutakodni? Esetleg a tudattalan labirintusában tévedt el Marc? Ne adj isten, egy jól kitervelt összeesküvés áldozata a férfi? A megoldást, ha van, Emmanuel Carrere francia rendezőtől várhatjuk, aki saját regényét vitte vászonra.
Alig kétszáz esztendeje egy orosz elbeszélő arról írt, hogy egy pétervári hivatalnoknak a borbély egy váratlan mozdulattal levágja az orrát. Nem nagy eset, az orr éli tovább a maga életét, bejár a hivatalba, ellátja a közigazgatási teendőket. Gogol groteszk látomása a szervezettség, a bürokrácia világáról tudósít, melyben nem a személyiség, hanem az ellátott szerep a fontos. Az orr és a bajusz között azonban van egy megkerülhetetlen különbség, még akkor is, ha az ajak fölötti szőrzet hiánya is vezethet emberi sorsok összeomlásához. Elegendő talán a "kopasz-szájú" Szűcs György bátyára hivatkozni, akit - Arany János verses anekdotájában - a kisebbségiek tesznek bolonddá.
Nem szeretnénk lebecsülni a bajusz kultúrtörténetét, mely vélhetően a férfiasság kultúrtörténetével azonos, csak annyit jegyzünk meg, hogy a levágott bajusznak megvan az a fiziológiai sajátossága, hogy újranő. És amikor A bajusz című francia film nyitó képsorában meglátjuk a főhős erőteljes másodlagos nemi jellegéről tanúskodó szőrzetét, csak legyintünk a problémára. Ne félj, Marc, csak néhány napot várj, és helyreáll a világ rendje...
Marc Thiriez múltjáról, jelenéről, egzisztenciájáról nem tudunk semmit. Az előzetes szerint építészmérnök, de erre semmi sem utal a történetben. Arra viszont igen, hogy a férfi Karinthyval együtt vallhatja: "Én nem tudom, de nekem a feleségem gyanús." Agnes ugyanis nem veszi észre a szőrtelenítést. A gyanú csak fokozódik a nézőben és a férjben, amikor a házaspár este születésnapi partira indul. Agnes ugyanis keresztanyja első férje második házasságából származó kislányának, akinek anyja, Nágya orosz származású. Ennél a pontnál fellélegzünk, és mozis tapasztalataink azt mondatják velünk: a bajusz mögött az orosz maffia áll. De a feltevés hamisnak bizonyul. Marc Hongkongba repül. Hongkong nagyváros, tele emberrel és magas házakkal. Hősünk - ő tudja, miért - naponta megteszi a kikötő és a repülőtér közti utat. Aztán egy másik településre utazik, amelyik biztosan fontos szerepet játszik életében. Itt megjelenik a felesége. Marc viszont elalszik.
A rejtélyes történetet szimbolikus képkockák teszik mélyebb értelművé. A főszereplő álmában egyre gyorsabban kezd forogni minden. A néző bólint: ez az örök malom, mely felőrli az egyéni sorsot és a történelmet egyaránt. Kivéve azt az esetet, amikor az automata mosógép dobtárcsája ébreszti föl a hőst. A semmi kutatásának misztikussá tételében kiemelt szerepet játszik Philip Glass zenéje és a feleséget alakító Emmanuelle Devos szerepformálása. Összességében elmondhatjuk, hogy A bajusz akkora blöff, hogy az akár már a néző érdeklődését is felkeltheti.
