A pünkösd a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, de kevesebben tudnák megválaszolni, hogy ilyenkor mit is ünneplünk pontosan. A karácsony és a húsvét a nem keresztények számára is jól ismert, jeles ünnep, bár ehhez valószínűleg az is hozzátartozik, hogy a modern társadalmunkban mindkettő elanyagiasodott. Pünkösdkor nincs sem ajándék, se csoki, sem féktelen eszem-iszom.  

"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." (ApCsel 2,1-4)

Ezen a napon a Szentlélek elárasztotta az apostolokat, és különböző nyelveken kezdtek szólni, így elvihették Krisztus tanítását a világ minden szegletébe - és ezzel megszületett a keresztény egyház. 

A karácsony és a húsvét Jézus földi életének két végpontja, míg a pünkösdben a Szentháromság legnehezebben felfogható személye, a Szentlélek játssza a főszerepet. A Szentháromság misztériumát egyébként is nehéz megragadni - "egy gyertya, ami három lánggal ég".

Feltűnhet, hogy az apostolok már eleve pünkösd napján gyűltek össze - az ünnep ugyanis már adott volt.

Pünkösd ugyanis eredetileg zsidó aratási ünnep volt.

A pünkösdöt a húsvét utáni hetedik hét első, azaz Krisztus feltámadása utáni 50. napon ünnepeljük, ami május 10. és június 13. közé esik. (325-ben a niceai zsinaton határozták meg, hogy a március 21-i tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap legyen húsvét vasárnapja. Mivel a holdciklus aktuális változásától függ, legkorábban március 22-én lehet, ám ha a tavaszi napéjegyenlőség épp a holdtöltét követő napon van, akkor ismét várni kell egy egész holdciklusnyit, amelynek teliholdja épp vasárnapra esik - tehát húsvét az azt követő héten lesz, azaz legkésőbb április 25-én.)

Az eredeti zsidó "pünkösd" neve sávuot, az egyik a három legnagyobb zsidó ünnep közül. 

„Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábib hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt (Jeruzsálemben)!” (2Móz 23,14-17)

Ha nagyon profánul akarunk fogalmazni, akkor azért is volt célszerű épp pünkösdkor (azaz sávout ünnepén) a Szentlélek alászállása, mert óriási volt a tömeg, hiszen a Tóra előírása szerint akkor minden zsidó férfinak Jeruzsálembe kellett menni.

"Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet."  A páskával (pészach) kezdődik az árpa aratási időszaka, majd ötven nappal később a búzáé. A sávuot a tórai időkben az aratás kezdetének, az új kenyérnek ünnepe volt, de már a Kr. e. 2-3. században sem csupán mezőgazdasági jelentőségű ünnep volt, hanem a törvényadásé is. Ezt a napot a zsidók a Tóraadás ünnepének nevezik, amikor megemlékeznek arról, hogy az Úr a Sínai-hegy tetején odaadta Mózesnek a Tízparancsolatot. A Tízparancsolat a Tóra további 613 parancsolatának az alapja, így lehet a sávout a Tóra átvételének ünnepe.

A "hetek ünnepének" görög neve a pentékoszté, amelyből az angol pentecost, a német Pfingsten és a mi pünkösd szavunk is származik.

Számos népszokásunk kötődik a pünkösdhöz, a legtöbb még a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Az egyik a május elsején állított májusfa leszedése, de sokkal közismertebb a pünkösdi király választás. Már a középkorban is elterjedt volt, hogy pünkösdkor ügyességi játékokkal kiválasztották a legrátermetebb legényt, aki ezután egy hétig, de akár egy évig is minden mulatságra, lagziba hivatalos volt, és a kocsmában is ingyen ihatott. 

A lányok házról-házra járva énekeltek, és ha választottak pünkösdi királynőt, ő díszesebb ruhát viselt a többieknél. Ezzel a szokással nem azonos a pünkösdikirályné-járás, amiben általában öt lány vett részt, és közülük a legfiatalabb, akár 4-5 éves kislány volt a kiskirályné. A pünkösdölés során a pünkösdi király és királynő kíséretükkel énekelve-táncolva körbejárták a falut és adományt gyűjtöttek. Ezek a mulatságok leginkább egy lagzis menethez hasonlítottak.

Adományokat gyűjtöttek a Dunántúl egyes részein elterjedt rabjárás során is. A fiúkat a lábuknál fogva összeláncolták, a lányok pedig körbevezették őket a faluban, hogy a lakosok "segéljék meg szegény katonarabokat". Máshol egy 12-15 éves fiút öltöztettek be török basának: szalmával kitömték a nadrágját, felsőtestére virágokat, ágakat és csengőket ágattak, néha lánccal is megkötözték. A törökbasázás során a fiút körbevezették a faluban, kicsúfolták, és pálcával ütötték, hogy ugráljon. Cserébe pénzt és tojást kapott.

Pünkösdkor mulatságokat, bálokat is rendeztek. Topoolyán ha egy legénynek tetszett egy leány, pünkösd hajnalán egy rózsát hagyott az ablakában. Cserébe elhozta a pipacsból és búzavirágból font koszorút, amit a lány hagyott ott. Egerben egy 8-10 éves kislányt öltöztettek ünneplőbe, fejére koszorút tettek, és mátkatálat küldettek vele a kiszemelt menyecskének, amiben koszorúra fonott kalács és egy üveg bor volt, kendővel letakarva. Ha a leánynak tetszett a legény, hasonló tállal viszonozta, a kis küldönc pedig néhány krajcárt kapott. A sárközi Szeremlén a legény díszes evezőt adott kiszemeltjének, és ha a lánynak is tetszett a fiú, pünkösd másnapján ágakkal feldíszített ladikon csónakáztak. 

 .