Mindannyian arra várunk, hogy egyszer csak ránk mosolyog a szerencse. Sokan közülünk hétről hétre
öt számra, öt kicsi ikszre bízzuk és abban reménykedünk, hogy hátha a mi számainkat húzzák ki. Hogy
ha nyernénk, megoldódna az életünk, sárga csekkjeink megszűnnének, utaznánk, adnánk a
rokonoknak, barátainknak belőle, biztosan okosan befektetnénk.
A darab két szereplőjével, egy házaspárral megtörténik az a csoda, amiről a legtöbben csak álmodunk: öttalálatosuk van a lottón. Előre eltervezik, ha nyernének, mire költenék a pénzt, kinek adnának belőle, hogyan gazdálkodnának vele. Álmodozni könnyű, örülni viszont nehéz. A félelmetes fecni felszakítja bennük a mérgező múltat. A házaspár nem tud mit kezdeni az ölébe hullott lehetőséggel: hisz már nem vásárolhatják vissza az elmúlt éveket, és már nem válthatják meg a közös jövőjüket sem. Hirtelen nem tudják mitévők legyenek, mihez kezdjenek az ölükbe hullott lehetőséggel, de amíg gondolkodnak, tervezgetnek – biztos, ami biztos – egy régi, jugoszláviai nyaralásból hazahozott kakaó - prahos, azaz kakaóporos dobozba süllyesztik a nyertes szelvényt.
Az előadás egy közös álmodozásra hívja a nézőt, torokszorítóan nevettető helyzetek sokaságán

A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása