Karinthy Ferenc színdarabján alapul ez a vizuális tánc- és színházi fantázia, mely két műfaj két vezető egyéniségének különleges, formabontó találkozása. Schell Judit a prózai színház egyik legeredetibb, legsokoldalúbb egyénisége, a Radnóti és a Nemzeti után jelenleg a Thália Színház színésznője, Finta Gábor Pécs, Rotterdam és a Dán Királyi Balett után a Szegedi Kortárs Balett vezető táncosa volt. Őket kettejüket elsősorban a tánc vonzotta egymáshoz egy közös produkcióra, ám ennek kapcsán előkerülhetett a színésznő régi terve: egyszer eljátszani a Gellérthegyi álmok főszerepét. Próza és tánc tehát egyetlen műben talál egymásra.
A szökött katona és a bujkáló fiatal nő egy elhagyott gellérthegyi villában botlik egymásba, s mivel odakint javában zajlik Budapest ostroma, vagyis egyikük sem mehet tovább, idejüket fantáziálással, játékokkal, történetekkel töltik el. Ezek során megismerjük őket magukat, menekülésük okait, vágyaikat, terveiket, és lassan kialakuló, egymás iránti vonzalmukat. Miközben odakint rommá lőnek egy gyönyörű várost, két fiatal új világot álmodik magának, amelyben akár a Hold is könnyedén elérhető lesz.
A képzelet kiterjesztését olyan különleges vetítési technika teszi felejthetetlenül plasztikussá, amely prózai színházban egészen újszerű és lenyűgöző hatást kelt. Többszörösen is valóra vált álmok tehát ezek a Gellérthegyi álmok. A darab történetének fonalát eredeti és "kölcsönvett" zenékre készülő táncok, mozgásszínházi víziók szakítják meg, s emelik át egy másik dimenzióba, egy másik műfajba, melyből azonban újra és újra visszatérünk abba a bizonyos, hátrahagyott villába, amelyben pár órára egyesül az egész világegyetem.
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások