"....időszerű A fogadás...., melynek hőse, a bolondok házába csukott, majd egy napra fogadásból kiengedett Marksz Károly Don Quijote-i elszántsággal Marx Károlynak képzeli magát és a szabad életben tapasztalnia kell, hogy a rá hivatkozó rendszer mindent elfogadna tőle, ha nem venné komolyan önmagát és a társadalmat, mely nevének égisze alatt jött létre. Tébolya ellenére óriás ő a társadalom kisszerű funkcionáriusai és alattvalói között, és ezért csak az őrültek házában végezheti. Köznapi tapasztalataink ma is magukra vonatkoztatják az események és a valóság közt feszülő ellentétet, és így ez kiszabadul a parabola fogságából.? ? írta 2004-bem megjelent, A fogadás c. drámakötete utószavában.
Az a tény érdekes átfedést eredményez a mával, és aktualitást kölcsönöz a témának, hogy Marx téziseit újratárgyalják a társadalomtudósok és a közgazdászok, azaz újra vizsgálják, hogyan is működik valójában a piac. Maga a darab persze nem elmélkedések tükre, hanem élő, eleven, röhögésre késztető komédia.
A(z) Éless-Szín előadása
Hozzászólások