Ute Lemper előadásában Marlene Dietrich magas színvonalú felidézését ígérte az előzetes ismertető. Mivel a német színésznőt én nem ismertem, ezért a net-en belehallgattam néhány dalfelvételébe, és azok is biztatónak tűntek. A Müpa-beli minapi produkciója mégis csalódás lett számomra. 
Annak ellenére, hogy Marlene Dietrich-ről elsősorban az ő páratlan énekesi tehetsége és a "dalai" jutnak eszembe; ebben a belterjes hivalkodású, modoros előadásban a zavarba ejtően túlterjeszkedő szövegelés alig hagyott ezeknek teret. Az a kevesb, ami a daloknak jutott, az is túljátszott, Marlene Dietrich-hez egyáltalán nem is illő, dzsesszes sablon-frazírokban elvesző volt. 
Történt ez nagyrészt, már-már karikatúraszerű túlrajzoltsággal és amatőr hangulatúan túlérzelmesített színészkedéssel, néhol kissé suta átvezetésekkel.
Mindeközben két énekszámnál mégis élménnyé nemesedett az átszellemítettség varázslata, de ez az est nagy részénél sajnos elmaradt.

A közönség, néhányak ovációját leszámítva, feltűnően visszafogott, udvariassági minimumos és gyorsan csendesülő tapssal köszönt el Ute Lemper-től, amiből nem volt nehéz arra következtetnem, hogy nem voltam egyedül a csalódásommal.