Én is kedvelem, a hangja nagyon bejön, a dalaik se rosszak.

Nekem nincsenek szavaim ahhoz, hogy elmondjam, mit gondolok Kiss Tibor munkájáról, mûvészetérõl. Csupán érzem, hogy valami kivételes mágia részese lehetek amikor Õt, vagy az Õ mûveit hallgatom, miközben egy angyal szárnya érinti az arcomat.
De minden dadogás helyett álljon itt egy vers...Igen vers, mert amit mindenki dalszövegként ismer, így összerakva, leírva jól látszik, ez nem más mint a Költészet.

Kiss Tibor

Most múlik pontosan

Most múlik pontosan, engedem hadd menjen,
Szaladjon kifelé belõlem, gondoltam, egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem,
Villámlik mennydörög: ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan felettem egy madár,
Tátongó szívében szögesdrót, csõrében szalmaszál.
Magamat ringatom, még õ landol egy almafán,
Az Isten kertjében almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben,
Az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
Talpam alatt sár és ingovány.

Azóta szüntelen, õt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba, otthonom kõpokol,
Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör,
Szentjánosbogarak fényében tündököl.

Egy indián lidérc kísért itt bennem,
Szemhéjain rozsdás szemfedõ.
A tükrökön túl, fenn a fellegekben,
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbûvölõ.