Stockholmban született 1915-ben, kétévesen vesztette el édesanyját. Tanulmányait a stockholmi Királyi Drámai Színházban folytatta, először 1934-ben szerepelt filmben, az Óváros grófjában. 1939-ben a három évvel korábbi svéd Intermezzo angol nyelvű remake-je hozta meg az ismertséget számára. 1942-ben forgatta egyik legismertebb moziját, a Casablancát, ezt követte az Akiért a harang szól, amelyért Oscar-díjra jelölték. A díjat a következő évben nyerte el a Gázlángért, majd olyan kiváló alkotásokban remekelt, mint a Szent Mary harangjai és a Szent Johanna. Együtt dolgozhatott Alfred Hitchcockkal a Forgószélben és az Elbűvölve című produkcióban is.
1949-ben ismerte meg Roberto Rossellini filmrendezőt, a Stromboli forgatásán szerettek egymásba, Bergman Rosselliniért elhagyta első férjét és két gyermeküket. A párnak újabb három gyermeke született, Isotta és Isabella szintén színésznők lettek. Második és harmadik Oscar-díját az 1956-os Anasztáziáért és az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen című filmért kapta meg, közben harmadszor is férjhez ment. 1978-ben játszott utoljára mozifilmben, Ingmar Bergman Őszi szonátájában élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. 1982-ben Londonban hunyt el, pontosan a 67. születésnapján. Öt nyelven beszélt folyékonyan, emlékét csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján.
Hozzászólások