Erdély Miklós

Építész, filmrendező, író, képzőművész. 1946-ban a Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot tanult Kisfaludi Strobl Zsigmond irányításával, de mesterének Bokros Birman Dezsőt vallja, aki mellett magánúton folytatott művészeti tanulmányokat. 1974-ben Kassák Lajos-díjat kap. 1947-51: építész-mérnöki oklevelet kap a BME-n. 1963-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, felvették, de tanulmányait nem tudta elkezdeni. Tanulmány utakat tett Párizsban, Londonban, Belgiumban, Jeruzsálemben és az Amerikai Egyesült Államokban. 1961-62-ben KÖZTI dolgozójaként részt vett a Budai Vár rekonstrukciójában. A Budapesti Építőanyagipari V.-nál helyezkedett el, kidolgozta a fotómozaik technikáját, amely MURUS elnevezésű kisvállalkozása révén a továbbiakban a megélhetését biztosította. 1971-ben a Szekesfehérvár várossá válásának ezredik évfordulójára emelendő emlékműre kiírt pályázaton Vígh Tamással közösen elnyerték az első díjat ún. Életfa tervükkel, kivitelezés azonban elmaradt. A hagyományos képzőművészeti műfajok mellett az akcióművészet, az environment és a koncept art jelentős képviselője. Elméleti beállítottságú avantgárd művészként, filmrendezőként és íróként e különböző művészeti ágak új kifejezési lehetőségeinek, magának a művészeti tevékenységnek és annak elemzésével foglalkozott. Művészetfelfogása médiacentrikus. Az 50-es években az Európai Iskola körébe tartozó, visszavonultan alkotó művészek (Korniss Dezső, Barta Lajos, Csernus Tibor és tanítványai (Lakner László, Szabó Ákos) körében találta meg a számára inspiráló légkört. Ekkor ismerkedett meg Pilinszky Jánossal és Altorjai Sándorral. A 60-as közepén ismerkedett meg Altorjay Gáborral és Szentjóby Tamással, s rajtuk keresztül a happening és a fluxus irányzatokkal. Erdély Miklós azonban a konceptuális művészet felé fordult. 1977-ben elindította a FAFEJ (Fantáziafejlesztő gyakorlatok), 1978-ban az INDIGO (Interdiszciplináris Gondolkodás) kurzusát, ahol a keleti filozófia és a kortárs művészet kapott hangsúlyt. Egy új művészgeneráció nőtte ki magát (Enyedi Ildikó, Böröcz András, Révész László László, Sugár János, Szirtes János). A 70-es és 80-as években olyan írók vallották barátjuknak, mesterüknek, mint Nagy Pál, Papp Tibor, Petőcz András, Tábor Ádám. Forrás: Wikipédia.