Az aktuális rész ismertetője: Kik nyerik el a stigmákat? Az első ember, akinek a kéz- és lábfején sebek jelentek meg, olyanok, amilyeneket a megfeszített Krisztus ábrázolásain látunk, Szent Ferenc volt. Jelnek mondják, stigmának, a Biblia görög szövege alapján. Nem feltétlen szögek ütötte lyukak ezek, lehet más jel is. De a köztudat igazinak a vérző sebeket fogadja el.
Assisi Szent Ferenc "katonából és élvhajhászból" lett szerzetessé, rendet alapított követői a ferencesek. Testén 1224-ben először jelentek meg a testén a stigmák. Kéz- és lábfejét láthatatlan szögek fúrták át, a sebhelyekből pedig mindig bőségesen ömlött a vér. Egyik életrajzírója szerint bár a szegek láthatatlanok voltak, mégis jól érezhetően ki lehetett őket tapintani. A szent stigmái és a bennük lévő láthatatlan szögek többször jelentek meg, majd tűntek el nyomtalanul. Mind máig Assisi Szent Ferenc az egyetlen, aki a hét krisztusi seb legtöbbjét, hatot viselt.
A középkori Magyarországon Boldog Ilona viselt egy legenda szerint olyan sebeket, mint Krisztus. Ezt az értesülést azonban nem őrizték meg olyan komoly történelmi források, mint Ferencét.
Modern korunkban Pio atya volt az, akinek kezén állandóan sebek voltak láthatóak. Stigmái véreztek, nem hegedtek be, mindig, mintha friss sebek lettek volna azon a helyen, ahol a Megváltó sebei voltak. Legalábbis a képeken. Merthogy úgy nem lehetett volna megfeszíteni egy embert, a kézfej nem bírta volna el egy ember súlyát. Kiszakadt volna a tenyér. A római katonák az emberek csuklóján ütötték át a szöget, úgy függesztették föl őket a keresztre. De hát akkor most hogy van ez? Ki téved, az, aki pszichéje segítségével elnyeri - Istentől - a sebeket? És ki az egyetlen mostani magyar stigmatizált? Ki visel jelet a testén, és hol is ez jegy a XXI. században?

A műsor ismertetése: A történelem nem unalmas, legfeljebb rosszul írják. Teljességre, azaz az összefüggések mindenre kiterjedő feltárására aligha van mód, nem csak az adatok hiányossága, hanem az élet rövidsége miatt is. A részletek azonban sokat mondanak el, mint ahogy egy-egy mondat, egy-egy gesztus sokat árul el az emberről. Az anekdoták fontosak hát - három kis történet már jellemez egy embert, egy kort. Ezeknek a történeteknek a segítségével akarja bemutatni a történelmet a XXI. század, ahol a legendák velünk élnek.