Az aktuális rész ismertetője: A hatvanas évek végén Magyarországon ők jelentették a zenét. Népszerűbbek voltak, mint bárki más, így aztán ha lehetett, szívesen tiltották be őket. A több év együttzenélés után kiderült, az együttes tagjai talán nem is olyan jó barátok, mint amilyennek hitték őket.
1965-ben, amikor idehaza minden magára valamit adó fiatal a luxemburgi rádiót hallgatta, és nem hitte el, amit a magyar tömegtájékoztatás előszeretettel hangoztatott, hogy a rock and roll káros az egészségre, szóval ebben az évben öt fiatalember egymásra talált. Állítólag teljesen véletlenül. Illés Lajos egyetemista bandájából rajta kívül mindenki kilépett, és civil lett. Lajos ekkor vette be az együttesbe először Bródyt, akit Koncz Zsuzsa ajánlott. Aztán azt a fiút, egy bizonyos Szörényi Leventét, aki az Illés-koncertek szüneteiben Adriano Celentano nótákat nyomott a színpadon. Levente viszont csak úgy jött, ha hozhatja a bátyját, Szabolcsot. Hozhatta. Pásztory Zoltán, a dobos jött legvégül. Őt Levente hozta az Operett Színházból. Hát így. Ifjúsági klubokban és iskolai rendezvényeken játszottak, méghozzá angolul, mint minden zenekar akkoriban. Beatlest, Rolling Stonest és Bee Gees-t. Mint minden zenekar. De elég jól, ahogy viszont csak kevesen.
Aztán 65 nyarán, amíg a többiek fürödtek, csajoztak vagy egyszerűen csak hűsöltek a faházakban, a nógrádverőcei ifjúsági táborban Tini (Bródy) és Levi (Szörényi Levente) megírták az első közös számukat - magyarul. És megszületett a magyar beatzene.

A műsor ismertetése: A történelem nem unalmas, legfeljebb rosszul írják. Teljességre, azaz az összefüggések mindenre kiterjedő feltárására aligha van mód, nem csak az adatok hiányossága, hanem az élet rövidsége miatt is. A részletek azonban sokat mondanak el, mint ahogy egy-egy mondat, egy-egy gesztus sokat árul el az emberről. Az anekdoták fontosak hát - három kis történet már jellemez egy embert, egy kort. Ezeknek a történeteknek a segítségével akarja bemutatni a történelmet a XXI. század, ahol a legendák velünk élnek.