Mostoha körülmények között él egy lepusztult manhattani lakásban a huszonnégy éves Allie. A fiatalembert azonban a legkevésbé sem zavarja, hogy a csapból csak hideg víz folyik és egy, a földre dobott matrac a fekhelye. Nincsenek álmai, nincsenek vágyai, az egyetlen dolog, ami érdekli, az Charlie Parker. Rajong a fekete muzsikus zenéjéért, úgy öltözködik, mint az ötvenes évekbeli dzsesszzenész és szinte egész nap egyedül táncol a zenéjére. Egyik nap Allie váratlan elhatározásra jut, elhatározza, hogy a szívére hallgatva megkeresi élete igazi értelmét. Az útját különös figurák keresztezik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem láttam ezt a filmet, veled meg végképp nem akarok kötöszködni, de valószínûleg a Berlin felett az ég atmoszférája sokkal erõsebb lehetett, hiszen ezt a filmet hasonlítod ahhoz, ami hét évvel ez után készült.
Különben nagyon érdekel a Permanens vakáció, de sajnos nincs Cinemaxom.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások