"mire eljutottak az 1187-es hattini csatáig."

Most utólag visszaolvasva itt félreérthetően fogalmaztam. Úgy értettem, hogy mire a szembenálló felek, a keresztények és a muszlimok összecsaptak Hattínnál. Minthogy IV. Balduin akkor már halott volt. Tehát a csata nem azért történt meg, mert az addigi király meghalt, és új lépett a helyébe - éppen erre akartam utalni, hogy az ő politikai útja (és Szaladiné is) egyenesen vezetett el idáig, és amíg IV. Balduin élt, addig sem volt békés hangulat. Ha esetleg nem hal meg, akkor is ugyanez történt volna.

Nagyon örülök, hogy hasznára volt valakinek. 🙂

Nem tévedsz, főleg dokumentumfilmeket nézek, ritkán fordulok mozifilmek felé, pontosan ebből az okból. Számomra a film egy arra szolgáló eszköz, hogy megmutassa nekem, amitől térbeli, vagy időbeli távolság elválaszt, így más módom nem volna látni.
Sosem értettem, a valóság miért nem elég izgi.

Ennek ellenére, mint mondtam, élveztem ezt a filmet, mert nem vártam tőle sokat, és pontosan ezért lepett meg.

Nagyon tetszett annakidején, most valahogy túl "hollywood-inak" hat. Bloom karaktere irritáló ezzel a sok sármos távolba nézéssel ahelyett, hogy a színésztársára nézne. Egyszerre valahogy buta és egyben túl magabiztos, de leginkább szépfiúskodik.
Jobban vacillálhatott volna azon, hogy jót tegyen azzal, hogy megöli a vetélytársát (vö. István, a király), ehelyett gyorsan hozott egy rossz döntést, amit persze, sosem bánt meg... pedig ez remek téma lett volna valahogy kibontani.
Állítólag a director's cut sokkal jobb, majd adok egy esélyt, ha egyszer úgy alakul.

Köszönöm ezt a mélyreható információáradatot! Edukatív és egyben szórakoztató is volt. Engem pluszban még a zéró kémia zavart nagyon a kovács és a király húga között, de ez már az én bajom. 😅

dmajer700
febr. 04. 21:34:22 7/10

A filmet már sokadszor nézve olvasom írásodat, melyből tárgyi tudásod igazán rendkívülien hat, akár történészként, akár műkedvelőként adtad közre.
Viszont ha egy hasonló jellegű filmet csak ilyen aspektusból tudsz nézni, a nyugalmad érdekében csak dokumentum filmet érdemes nézned, feltéve, ha annak tartalma is megfelelő bizonyítékokkal van alátámasztva. :)
.

Kb. öt éves koromban voltam ezen a szinten.

Számomra nem az volt meglepő, hogy a történet fikció, merthogy eleve ezt feltételeztem róla, hanem éppen az ért váratlanul engem, hogy hány ponton követi hűen a valós eseményeket.

Valóban a felvázolt, élesen elváló politikai érdekkörök közötti feszültség volt ezidőtájt a Jeruzsálemi Királyságban, létezett egy háború párti kör a király sógora, Guido, annak felesége, Szibilla, Rajnald, a Templomos Rend és az Ispotályos Rend, valamint a jeruzsálemi pátriárka képviseletében, illetve egy béke párti kör, a - filmben Tiberias néven szereplő - korábbi régens, Rajmund (Tiberias nem az ő, hanem a vára neve volt - talán túlságosan hasonlított volna a neve Rajnaldéra, és ezt a kavarodás akarták elkerülni a nézőben?), illetve más szentföldön született bárók személyében.
IV. Bauldin király valóban leprában szenvedett (bár apró részletkérdés, hogy ezt a filmben mondottakkal ellentétben igazából a gyerekkori oktatója, Vilmos türoszi érsek fedezte fel nála; illetve az ezüst maszk is csak a fantázia szüleménye), és 16 évesen valóban szétverte Szaladin seregét (maga Szaladin is alig menekült meg onnan).
Rajnald valóban rendszeresen fosztogatta a területén áthaladó muszlim karavánokat, arra való hivatkozással, hogy a Jeruzsálemi Királyság és Szaladin között érvényben lévő fegyverszünet rá nem vonatkozik (de egyébként nem volt a Templomos Rend tagja, csak egy pénzéhes szabad lovag, aki szemrebbenés nélkül megkínoztatta az antiochiai pátriárkát is pénz reményében, ha úgy adódott; fun fact, hogy lánya lévén ő volt II. András király nagyapja), illetve egy alkalommal valóban megtámadott egy nagy muszlim zarándoklatot, és valóban megölte ott Szaladin húgát is, majd pedig valóban ennek ürügyén üzent Szaladin hadat a Jeruzsálemi Királyságnak, ezt követően pedig valóban megostromolta Kerak várát is, amit valóban a Balduin király által személyesen vezetett keresztény sereg mentett fel, amely valóban magával vitte a Szent Kereszt-ereklyetartót is a csatába, a filmben is ábrázolt módon. Azonban az ostrom után nem Rajnald, hanem a korábban régenssé kinevezett Guido lett kegyvesztett a király színe előtt, éspedig azért, mert a királyi parancs ellenére nem tört ki az ostromlott várból. Később egyébiránt még trónörökösi címétől is megfosztotta őt, mert tiszteletlen volt vele szemben már haldoklása alatt, és őhelyette a saját unokaöccsét, (a későbbi V.) Balduint tette meg a trón várományosának. A király megpróbálta érvényteleníteni is Gudio házasságát Szibillel, de ez nem sikerült, a házaspár ugyanis elmenekült a hatalmán kívüleső területekre.
A király halála után azonban a filmben mutatottal ellentétben nem Guido lett azonnal az új jeruzsálemi király, hanem a korábban örökösének megtett unokaöccs, a filmből teljesen kihagyott V. Balduin, igaz, jelentősége a nullához konvergál, minthogy egy évig sem uralkodott, majd pedig meghalt, ezt követően azonban már valóban Szibillát koronázták meg jeruzsálemi királynőnek, aki a korábban a báróknak tett ígérete ellenére ezt követően azonnal megtette maga mellé férjét, Guidót társulakodójának - tehát a film sugallatával ellentétben nem volt neki igazából ellenére ez a helyzet, nem valamiféle kényszerű rabságban sínylődött elnyomó urának árnyékában. Itt tehát a filmbéli fekete-fehér karakterábrázolásokkal szemben a valós kép inkább valahol a szürke színek skálájaval operált - mint ahogy általában is az életben.
(Hozzáteszem: mint ezt utóbb megtudtam, eredetileg V. Balduin koronázása is szerepelt volna, de a jelenetei a vágóasztalon végezték, tehát végülis még ebben is követték a valós történelmi eseményeket egyébként, a rendezői változatban így is látható.)
Hattíninál valóban egy, a filmben szemléletesen ábrázolt módon a szomjhalál szélén tántorgó, szenvedő keresztes sereget mészárolt le Szaladin hada (amely a muszlimok első támadását még így is visszaverte egyébiránt), ahol Rajnald és Gudio valóban fogságba esett, és ahol Szaladin valóban itallal kínalta a sátrában Gudiot, aki a jelenet szerinti módon a valóságban is továbbadta azt a mellette álló Rajnaldnak, utóbbinak vesztére, őt ugyanis ezt követően Szaladin - a filmben látottal ellentétben (mert az árnyalta volna az abszolút pozitív karaktervonásokat róla) nem is a jelenlévő embereinek parancsot adva, hanem sajátkezűleg ölte meg őt ekkor; és amely elpusztult keresztény sereg gyakorlatilag a Jeruzsálemi Királyság teljes katonai erejét is jelentette akkor, így ez követően Szaladin akadálytalanul terjesztette már ki uralmát a Szentföldön. Viszont a filmben látottakkal ellentétben részt vett a csatában az azt helytelenítő Rajmund (a filmbéli Tiberias), és maga Balian is, ám amikor az már vesztésre állt, elmenekültek onnan. Valamint további eltérés, hogy az ispotályosok nagymestere (aki igazából a haborúpártiak táborát erősítette) is csak fogságba esett, és nem pedig meghalt a csatában.
Az is történelmileg hiteles, hogy Jeruzsálem védelmét Balian irányította, és bár messze nem úgy, ahogyan a filmben látható, de van valóságalapja még a tömeges lovaggáütés jelenetének is (igazából nemes ifjakat ütött "időelőtt" lovaggá, nem pedig válogatás nélkül mindenkit), majd ő adta át a várost Szaladinnak, ami pedig valóban úgy zajlott le, hogy megfenyegette, miszerint ha nem enged szabad elvonulást nekik, lerombolnak minden muszlim szent helyet a városban, és halálig harcolnak (továbbá - ami a filmben viszont már nem hangzott el, mert árnyalta volna a karakter abszolút pozitív színezetét - kivégeznek minden muszlim lakost is a városban).

Amiben viszont totál elbukik a film számomra, az egyértelműen maga a főszereplő fantáziaszülte háttértörténete.
Egyszerűen nem hiteles előttem az a fiktív dramaturgiai átírása az egyébként valós történelmi személynek, hogy egy névtelen francia kovács az addig nem látott báró apjával való találkozáskor már ért a kardforgatáshoz (és ezt természetesnek is veszik tőle, "mutasd, mit tudsz!"), mintha ebben a világban alapvetően mindenki tudna vívni, emellett ért a lovagláshoz is (csak mert lovakat - is - patkol, miért kellene értenie hozzá, mikor lova csak a vagyonos embereknek volt?), és konkrétan egy, az apjával elvégzett pár perces "vívólecke" után, amiben bemutat neki egy(!) mozdulatot, már végig a film alatt sorra öli le a lovagokat magakörül, egyiken kaszabol át a másikig, mint egy gyilkológép, meg se áll, akár ha lóhátról támadnak rá kopjával, ő pedig gyalog védi ki. Hárman támadnak rá felfegyverkezve, pajzzsal, karddal, láncos buzogánnyal, ő pedig kard nélkül küzdi le őket. Hát miért képezték egyáltalán akkor a lovagokat már kicsi gyerekkoruktól kezdve hosszú évekig harcra, mindenféle fegyverfajtának a gyakorlott módon történő forgatására, ha ez mindössze ennyiből áll csupán? És nehezen ugyan, de még esetleg túl is tudnék lépni ezen, talán... De hogy ezt tolják tovább és tovább a filmben, elindul a csatába mint annak egyik hadvezére(!) a grófok és bárók sora között, _egy addigi egyszerű kovácsként(!)_. Ott már tényleg felsírtam belül, hogy na ne, ezt ne. Azt sem tudná, merre van előre egy ilyen szituációban. De nem, még itt sem állnak meg. Rábízzák Jeruzsálem városának védelmét. Ő pedig elkezdi felvázolni, hogy a muszlimok majd így fognak, meg úgy fognak cselekedni, éjjel fognak támadni, aztán előre küldik majd az ostromtornyokat - wut?! Hát honnan a fszból ért egy falusi kovács a várostromokhoz, bármi ilyesmihez, aki a faluján kívül jó eséllyel mást még életében nem látott ebből a világból? És műszerrel beméri(!) méterben a falaktól a pontos távolságokat, jeleket festet fel hozzájuk, hogy precízen azokhoz irányozzák a kővetők lövéseit majd - egy f-a-l-u-s-i k-o-v-á-cs! Egyszerűen nem tudtam ezt befogadni, folyton ezen ingattam a fejemet. És mondja aztán, hogy hol van a védelmi rendszer gyenge pontja(!), hol fognak legközelebb támadni(!) majd az ostromlók, hova kell koncentrálniuk a védelmet a következő roham előtt. Valaki, aki nem tanulta ezt, és várat se látott még soha életében, csak lovakat patkolt és vasat kovácsolt a műhelyében. Egyszerűen bármennyire is izgalmas (lenne) a film önmagában egyébként, ez minduntalan újra és újra leugrik a képernyőről, emiatt nem hagyja magát élvezni a film.
Semmi baj nem lenne ezzel a filmmel, ha nem szőtték volna bele feleslegesen, hogy egy kovácsüllő mellől rángatták el Baliant. És milyen jellemző: a film csak azon a ponton bukik meg, ahol az emberi kéz belenyúlt. Szokták mondani ugye: az élet a legjobb történetíró. Ha valahol "laposnak" érzi a forgatókönyvíró, és belenyúl saját szájíze szerint, ott emiatt szinte mindig kilóg utólag a lóláb.

Ezen kívül ez a karakter mást se tudott, mint plagizálással állandóan a bölcs szerepében tetszelegni, és ez az első kettő után baromi idegesítőbe csap már át.
Nekem nincs problémám Orlando Bloom jelenlétével, alapvetően nem osztom a személyét illető ellenérzéseket, nekem rendben volt A Karib-tenger kalózaiban, a Trójában, a Gyűrűk urában, de itt sikerült valami olyan elcseszett karaktert írni neki, hogy egyszerűen se nem hiteles, se nem szimpatikus a filmben.
Elismételte hatásvadászan mutogatva szóról szóra Szibillnek, amit a királytól korábban hallott a fejben és szívben élő mennyei királyságról, a tömeges lovaggá ütéskor pedig azt, amit az apjától hallott beavató sorokként ugyanekkor, majd pedig Richárd királynak szintén az apjától a film elejéről, hogy "menjen onnantól, ahol már csak az olaszt értik, odáig, ahol már azt sem". Szinte láttam magam előtt, hogy mikor hall egy klassz szöveget bárkitől, már mormolgatja magában, hogy "hmm, ez jó, ez odavág, ezt majd én is elsütöm alkalomadtán". Én pedig fogtam a fejemet, hogy "Ember! Neked önalló gondolatod nincs, csak feltűzöd magadra a pávatollakat mások szavaiból?" És másodjára hallani azt, amit ráadásul többektől lop össze, saját szavaiként előadva, annyira nevetséges hatást kelt...

Nem azt mondom, hogy tilos valós történelmi személyek hátterét kiszínezni (bár nem látom be, miért; a valós történet nem elég lenyűgöző talán?), de egyértelműen érződik itt egyfajta aktuális színezet, miszerint tudatos üzenetként csempészték bele visszamenőlegesen, hogy "nem kell neked semmiféle származás ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyél véghez".
És az a jelenet is ezt a vonalat görgeti tovább, amire már kitértem röviden, a tömeges lovaggá ütés: ahogy mondtam, van valós alapja, de ne csináljunk már egy történelmi filmdrámából kabarét. Amikor a várnép kollektív lovaggá ütésekor felmerül bennünk, nézőkben pontosan ugyanaz a kérdés, amit a pátriárka is feltesz ott: "Azt hiszed, ettől jobban harcolnak?"
És mit mond b.szdmeg? Na, mit mond...?
"Igen. Azt."
Még rá is bólint. Szóval azért a lófsznak is van vége.

Ja, és el ne felejtsem: Amikor pedig Balian megörökli apja birtokát, és végigjárva azt felismeri, hogy hát itt mindenük megvan, egyvalami hiányzik csupán, nincs kút, de sebaj, mi majd fúrunk, és egyszeriben felvirágzott tőle az egész gazdaság, ugyanez a negédes kipótlása a valós történeteknek. Mintha egy idealizált kibuc középkori képét látnám.
Persze... senkinek nem jutott eszébe kutat fúrni őelőtte... Igaz, víz nélkül két napig sem bírná a sivatagban ember, sem állat.
Az ő zsenije kellett, hogy a homlokukhoz csapjanak az emberek.
Ki mondta erre a jelenetre, hogy oké, pecsét, mehet? Annyira romantizált kép, értem, hogy ez is a jelenkor aktualitásaira reflektál, de olyan szirupos, hogy inzulininjekció kell hozzá.

Ezenkívül értem én, hogy ez szeptember 11-i terrortámadás (2001), illetve az afganisztáni (2001) és iraki (2003) koalíciós háború, valamint a második palesztin felkelés (2000-2005) nagyon eleven aktualitásában forgatták le. De azért ne legyen már ilyen szájbarágós, hogy jelenetenként elmondják legalább egyszer, hogy egy olyan világról álmodnak, ahol keresztény, muszlim és zsidó békében él együtt, egymással, és hogy mind egy Istenhez imádkozunk a saját nyelvünkön, és hogy Jeruzsálem mindannyiunk közös otthona kell hogy legyen, stb, stb, stb. Az egész egy idő után már inkább szirupos giccsbe fordul át, mert már a hülyének is lejött, oké, értjük, nem kell analfabétának kezelni a nézőt, világos, sikerült felfogni, hogy mit akartok mondani, lépjünk.

Azt pedig azért rögzítsük, hogy a végletekig hatásvadász az a fajta narratívája a filmek a rendezői üzenetet kiszolgálandó, miszerint "ha Balduinon és Szalahadinon múlna", akkor úgymond "lehetne itt egy békés, jobb világ". Igazából e két uralkodó számos alkalommal csapott össze egymással korábban már, 1177-ben Montgisardnál, 1179-ben Mardzs Ajunonnál és Jákob erődjénél, 1182-ben Belvoirnál és Keraknál, mire eljutottak az 1187-es hattini csatáig.
Tényszerűen nézve Szaladinnak minden egyes lépése a muszlim területek egyetlen központi hatalom alatt való egyesítésének szándékát hordozta magán, hogy elég ereje legyen a Jeruzsálemi Királyság ellen vonulni - ezért kerülte még idő előtt a nyílt konfliktust a szentföldi keresztény államalakulatokkal -, míg IV. Balduin pontosan látta előre, hogy mi a célja Szaladinnak, de hiába kért, nem kapott támogatást az európai udvaroktól, így szintén kerülte a konfrontálódást.
De egyáltalán nem volt ilyen fraternizáló viszony kettőjük között, mint ami a filmben megjelenik.

Ráadásul nem volt szimpatikus az sem, hogy a keresztény oldalt álnoknak, csalárdnak, és összeesküvőnek mutatják be, amellyel szemben csak egy maréknyi kisebbség próbál - természetesen végül sikertelenül - erkölcsi ellenpólust tartani, míg a muszlim oldalt az ellenség felé méltányosnak, a győzelemben is könyörületesnek, a velük szemben szószegőkkel is mégis mindvégig becsületességben maradónak ábrázolják - ott nincs meg az elvárható árnyalás, csak a hataloméhes és kapzsi keresztényeken morálisan magukat felülhelyező másik fél. Plasztikus példa erre, ahogy a jeruzsálemi pátriárka mondja Baliannak, hogy szökjenek el az embereket sorsukra hagyva csak ők ketten az ostrom elől, majd később szintén ő, amikor veszni látszik a város, elsőként(!) mondja, hogy gyorsan térjünk át a muszlim hitre. Pont maga a pátriárka, nyilván, ki más.
Én értem, és elfogadom, hogy a történelemben semmilyen terület nem fekete vagy fehér, valamint hogy ne kezeljük ezt hamisan úgy, mintha itt úgymond a civilizált nyugat harcolt volna a barbár kelet ellen, mert nem - de azért az ellenkezőjébe se essünk. Arra, hogy diszkreditáljuk a muszlimokat a társadalmunkban, míg önmagunkat pedig az abszolút pozitív oldalra helyezzük, nem az az adekvát válasz, hogy ennek ellentetjét kezdjük el helyette harsogni. Ez nem objektivizmus, hanem ugyanolyan végletes megközelítés, amivel sokan tévesen azt vélik bizonyítani önmaguk és a világ felé is, hogy ők aztán mennyire nem elfogultak a saját irányukba tekintve. Tudom, kordivatja van minden kontextusban a fehér bőrszínnel átérzett kollektív történelmi bűntudat hangos megélésének jelenleg, de azért ne toljuk már túl a keresztes hadjáratok okán az önostorozó vezeklést sem.

Összességében tehát jóval csekélyebb az a része ennek a filmnek, amit csupán az írói fantázia vitt bele, mint ami ténylegesen valós történelmi tartalomként jelenik meg a képernyőn - de a film gyenge pontjait éppen ezek a kis beleszőtt szálak adják.
Alapvetően jobban tetszett, mint amit vártam volna tőle.

A történetszál elég gyenge, ezt ellensúlyozza, hogy látványos. Tobbet vártam.

Na ez az a film, amit nem lehet félvállról venni. Majdnem tökéletes. Valóban a lélek királysága.