Ez a film a western 70-es évekbeli "haldoklásának" egyik tanúja, igazából kicsit furcsa alkotás. Talán brutálisabb, mint ahogyan azt az amerikai westernektõl megszoktuk, de lehet, hogy pl. Peckinpah még keményebb filmet forgatott volna belõle, ha történetesen õ a rendezõ. Andrew V. McLaglen szerintem nem volt annyira kiemelkedõ és egyéni stílussal bíró alkotó, noha ebben a filmjében õ is elég durva dolgokkal operál.
A történet egyébként nem túlságosan egyedi, néhány bûnözõ megszökik, ezzel kezdõdik a film. Aztán persze halálos versenyfutás veszi kezdetét, ahol a lényeg a bosszú, illetve a bosszú bosszúja. Provo (James Coburn) bosszút akar állni elítéltetõjén, Burgade-en (Charlton Heston), ugyanakkor késõbb kiderül, hogy másféle ok is áll a háttérben. Provo aztán úgy próbálja tõrbe csalni ellenségét, hogy elrabolja a lányát, Burgade pedig ezt akarja megtorolni. Provo mindent és mindenkit feláldoz az ügy érdekében, akit feláldozhatónak tart, szenvtelenül megöli akár saját cimboráit is, ha kell. Ugyanilyen elszánt és makacs azonban a békebíró is, aki szintén nem ismer törvényt vagy kegyelmet, ha arról van szó. Végeredményben ez a brutalitás is megdöbbentõ lehet, de még inkább az, hogy Burgade sem feltétlenül pozitívabb figura; a filmben felvetõdik a bûnözést a törvényességtõl elválasztó vékony vonal problémája, mint oly sok más alkotásban is. Ha szigorúan nézzük, a törvényeket nem igazán betartó, a másokat - igaz, kegyetlen bûnözõket - kivégzõ békebíró is bûncselekményt követ el valamilyen formában, de minimum annyi elmondható, hogy sokszor õ is olyan brutális, mint Provo.
Ugyanakkor szerintem a film mondanivalóját túlzott leegyszerûsítés lenne csupán két ember "párbajára" kihegyezni. Legalább ilyen fontos a háttér, a történelmi szituáció, a mindennapi élet, még ha az ábrázolása kissé gyengus is. A sztori a 19-20. század fordulóján játszódik, így többé-kevésbé szimbolikus módon két "világ" párharcát is figyelemmel kísérhetjük. A 19. század végére a Vadnyugat szinte már múlttá vált, az emberek többsége békés polgárrá vált, az életmód modernizálódott (pl. autók is megjelennek a filmben). Emellett azonban még megmaradt néhány "régimódi" ember, "az utolsó keményfiúk", akikre valószínûleg a cím is utal. Õk nehezen találják a helyüket ebben az "új" világban; leginkább Provóra igaz ez, de valamennyire Burgade-re is érvényes. Tehát a filmben a két életforma is összeütközésbe kerül, a polgári világ szemmel láthatóan fokozatosan maga alá gyûri a mindinkább a múltba és a "mítoszokba" veszõ Vadnyugatot, a bûnözõi - és ezzel együtt a bûnözés hatása miatt törvényszerûen kialakuló békebírói - tevékenységet. Az idillinek mutatkozó polgári életformával éles ellentétben áll a "nehézfiúk" világa, nyilván ezt szolgálja a naturalista ábrázolásmód is. Nyomasztó pl. a lelõtt kovboj megsülése a tûzben, vagy a lassított felvételeken látható nemi erõszak, de a brutalitás lényegében véve az elsõ képkockáktól kezdve jelen van.
A színészi játékról túl sok mindent nem lehet elmondani, Coburnt itt rosszfiúként láthatjuk, szerintem õ lényegesen jobban alakít, mint pl. Heston. Heston figurája sem lenne egysíkú, de valahogy mégsem sikerül igazán megmutatnia az összetett jellemet. Igazából õk ketten viszik el a hátukon a filmet (Coburn a meggyõzõbb), a többiek eléggé háttérbe szorulnak, róluk kevesebb dolgot tudunk meg, esetleg papírmasé alakok, vagy a színész nyújt gyengébb teljesítményt. Ami még szerintem harmatgyenge, az a befejezés, ez már szinte a hihetetlen kategóriájába tartozik.
Úgy összességében nem rossz a film, de nem is kiemelkedõ darab, talán csak a fõszereplõk, illetve az amerikai westernektõl némileg szokatlan brutalitás emeli ki a szürkeségbõl. Kuriózumként érdemes megnézni, már ha valahol rábukkan valaki. Itthon szerintem nem vetítették a filmet, jómagam is csak feliratosan láttam, de nem hinném, hogy valaha is mûsorára tûzné valamelyik magyar(nak nevezett) csatorna.