"Korosztályunk a háborút gyermekfejjel megélt, ma hatvanasoké, jó részének apja a fronton, hadifogolytáborokban, koncentrációs táborban pusztult el. Akinek apja túlélte a megpróbáltatásokat, annak megtört az élete is, nem szolgálhatott igazi példával gyermekei számára. A mi eszmélésünkkor ért véget egy "békebeli" világ, mely öröknek tűnt, értékei még a XIX. századból éltek tovább. Ezt a XX. század negyvenes évei kataklizmája eltörölte. Mi már új értékrend szerint váltunk felnőtté és kerültünk szembe apánkkal. Filmünkben olyan vallomások hangzanak el, melyek megvilágítják nemzedékünk életének egy nagy hiátusát."
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Simó Sándor: vegyész apámmal leültünk az érettségi elõtt, hogy megbeszéljük a továbbtanulást. Én humán szakra szerettem volna menni, de õ azzal gyõzött meg (rövid idõre, igaz), hogy ebben a rendszerben a humán szakmákban elkerülhetetlen alapvetõ megalkuvásokat kötni, míg egy vegyület képlete bármilyen önkényuralmi rendszerben változatlan.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások